Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Ivana Dobrakovová: Apa (novella, György Norbert fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
emeletnek dolt. Veresre sebezte a homlokat. Es lett ott egy hosszu sotetbarna csik az elso es a masodik emelet kozott. Egyre gyakrabban aludt itt nalunk, Pozsonyban. Az Albrechtbe jart. Egesz delutanokat toltott ott. Az Albrecht pont az osztalyunk ablakaval szemben volt. Parszor eszrevettem apat. Meredten figyeltem a parkanynak dolve, ahogy a kocsmaba igyekszik. Persze ezt nem mondtam senkinek, hogy nezd, ott megy az apam. A noveremnek se. Nekik az epiilet masodik emeleten volt a termiik, de azok az ablakok masfele neztek. Viszont nehanyszor megtortent, hogy az utcan nem vettem eszre ot. Ballagott velem szemben, en vegig az orrom utan, iiveges tekintettel. Vegul erosen vallon ragadott, es maga fele forditott. Otthon aztan hallgathattam, ahogy arrol panaszkodik anyanak, hogy keriilom ot, hogy szegyellem. De akkor ez meg nem volt igaz. Valamikor az ido tajt a noverem is csatlakozott hozza. Illetve, csak amikor mar kozepsulis volt. Persze nem ugy, hogy egyiitt jartak volna kocsmazni, csak a nyomdokaiba lepett. Idonkent betevedt ugyan az Albrechtbe is, de inkabb a haverjaival logott. Albanokkal. Anya ezt mar nagyon rosszul viselte. Elobb a ferje, most meg a lanya. Egyszer hajnalban jott haza, szornyen volt kifestve, lila szemek, lila ajkak. Anya csepelni kezdte, es azt kiabalta, hogy ilyet nem szabad csinalnia, hogy ilyet soha tobbe nem szabad csinalnia, de a noverem olyan jol vedekezett, olyan ugyesen rakta ki az eles konydket, hogy vegul nem volt egyertelmu, kinek faj jobban a veres. En csak bogni tudtam. Apa zavartalanul aludt a szobaban. Aztan a noverem bekemenyitett, es kezdett eljarogatni hazulrol. Egy arva szot sem szolt, csak fogta magat es dobbantott. Anyaval aztan mentiink a rendorsegre, hogy bejelentest tegyunk az eltunt szemelyrol. Furcsa, hogy teljesen tisztan emlekszem ezekre a kiruccanasokra, arra, ahogy a Hlboka utcan szokdecselek lefele, a szorongas legcsekelyebb erzese nelkiil. Holott nem lehettem olyan kicsi, hogy ne lassam at a helyzetet. Volt olyan, hogy a noverem negy napig nem mutatkozott. Sot egyszer meg Pragaba is elment. A rendorsegre nem volt szukseg, mert a noverem vegul mindig megjelent. Azt hiszem, hogy a kecskevel kezdodott minden. Apa egy nyari napon, miutan visszajottunk a torol, kijelentette, hogy vesz egy kecsket. Ez nagymama halala utan volt, s mivel a noverem elmult mar tizenhat, tehat mas tervei es gondjai voltak, igy a kecskenek csak en oriiltem. En, a gyerek. Anya nem ertette, hogy mifele kecske, meg hogy minek a kecske, de apanal ez logikai ertelemben teljesen rendben volt. Meg szep. Nines kedve kaszalni tovabb a fuvet, leszur egy karot, a kecsket egy madzaghoz koti, es az majd lelegel mindent, amit eler. Anyanak konny szokott
