Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Ivana Dobrakovová: Apa (novella, György Norbert fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
ke az eredeti gazdasagnak, amelyet nagyapa idejeben allamositottak a kommunistak. Allitolag egeszen a tavakig nyult. Milyen jo lett volna belegazolni a vizbe a kert vegen, es lovaink is lettek volna, nem csak tyukok meg nyulak, amiket a nagymama tartott. Oda jartunk vikendezni, es az egesz nyarat a toparton tdltdttuk. Nagymama meg elt, es igazabol csak magyarul beszelt, a helyi korcsokra ugy kiabalt, hogy kiskutya, a noveremmel palacsintat sutott, amirol szivesen mondanam, hogy a legfinomabb volt a vilagon, de igazabol mar nem emlekszem, milyen volt. A fiaval gondozta a kertet, a kis gazdasagot. Az iiveghazban palantakat termesztett, aztan a piacon arulta. Anya eleinte probalta hasznossa tenni magat es ellesni valamit az anyostol, de nagyon hamar megertette, hogy a noverenek igaza volt. Hiabavalo igyekezet. Minden rossz volt, amihez hozzanyult, istenem, hagyd, ne segits. Nagymama ugy zavarta el a palantaktol, mint a kobor kutyakat, ha azok veletleniil a lyukas keritesen at bemasztak hozzank. Vegiil anya azt mondta, jo, most mar nekem is elegem van az egeszbol. Es onnantol csak a kiskert viragaival es novenyeivel foglalkozott. Kesobb azt is mondta, hogy inkabb beadja a valdpert, mint hogy kiskocsin tolja a palantakat a piacra. Apa sokat utazott es gyakran keszitett fenykepeket. A haloszoba tele volt az eldhivott fotokat tartalmazo sarga boritekokkal. Rendszeresen turkaltam kozottiik. Apa kepes volt akar tizszer is rakattintani ugyanarra a sziklara az autobusz iivegen at, sot kepes volt harom tekercs filmet elloni a kodbe burkolozo Niagararol. Semmi erzeke nem volt a fotozashoz. Talaltam olyan kepeket is, amelyeken rikftdra festett es hasonloan dltdzott holgyek tarsasagaban mutatkozik. A holgyek igen furcsanak tuntek, s csak evekkel kesobb tudtam a latvanyt pontosabban megnevezni: vulgaris. A fotok, amelyeken idegen, vulgaris noket olelget bizonyos vendeglatohelyeken, az egyediiliek, amelyeken o maga is feltunik. Kiilonben csak tajkepek voltak. Apa az utazasai soran sok kiilfoldivel ismerkedett meg, kesobb meghivta oket magahoz, a nagy, emeletes hazba, amelyet kozvetleniil a kommunizmus bukasa utan epitett a nagymama klasszikus falusi haza mellett. Nyaranta turistaknak adta berbe, akik szerettek volna megmartozni a toban, esetleg neha a kiilfoldi ismeroseinek. Egyszer egy bizonyos Pancsoval, aki Perubol jott, elmentem egy focimeccsre. Pontosabban eredetileg korhintazni mentiink volna a to tuloldalan, de hagytuk, hogy a tomeg, amely akkor epp a stadion fele dzonldtt, magaval sodorjon. O nem tudott szlovakul, en nem tudtam angolul, tehat jelekkel kommunikaltunk. Vagyishogy azon a focimeccsen, ami mindkettonket nagyon untatott, csupan egyetlen mondat hangzott el. Pancsd a cipomre mutatott, es azt mondta, pretty, nice. Ennyit
