Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

Egy ideig ott teblaboltam a fagyasztoladak koriil, es kivalasztottam a legolcsobb talcas, ket szeletes disznohust. Csonttal. Es ekkor jutott eszembe. A husos csomag kicsi es tiszta volt, majdnem belefert a tenyerembe. Ordmet szerettem volna okozni Marisianak. A penztarcamban ott volt az osszetekert penz. A hust bedugtam a telikabatom zsebebe, egy darabig meg boklasztam a polcok kozott az edessegeknel, majd kimentem.

Tenyleg nem akartam lopni. Csak ordmet akartam szerezni Marisianak. Csak azt akartam, amit minden rendes ember, gondoskodni az asszonyrdl. Ez olyan, mint a gyerekjatek. En elmegyek vadaszni, Marisia pedig megfozi a zsakmanyt, amit hazavittem. Es igy mi is normalis, hetkoznapi emberek lesziink. Ugyelve arra, hogy kinos pontossaggal betartsuk a szabalyokat. Mint az dregember, aki minden reggel elmegy setalni. Csak azert, hogy ne essen ki a gyakorlatbol, bar mar fejbol tudja a mindennapi utvonalat. Eleg, ha egyszer tovabb alszik, es soha tobbe nem kepes kikelni az agybol. Eluralkodik rajta a rosszkedv, es azt mondja, nagyon fuj a szel. Es masnap mar keptelen kivinni a kontenerbe a szemeteszsakot. Ezert sem lazithattunk. Sem en, sem Marisia. Hogy hetkoznapi emberre valhassunk. Olyanokka, akiket a parkban lattunk szombat delutan. Anyakat, akik a homokozo mellett cigarettara gyujtottak, mert otthon nem dohanyoznak. Olyan emberekke, akiknek normal lakossagi szamlajuk van a bankban. Olyan csaladda, ahol az anya foz, apa pedig ujsagot olvas. Aznap este, amikor Marisia elkeszitette a lopott hust, mar csak egy karnyujtasnyira volt toliink az az elet.- Ennek igy kellene lennie minden este - mondta Marisia. Csak bugyit es egy lenge bluzt viselt, es azt a reggelt juttatta eszembe, amikor eloszor nala reggeliztem. Akkor meg Gregor lakott helyettem ebben a lakasban. Vissza akartam adni Marisianak a penzt, de aztan meggondoltam magam. Masnap, penteken belekevertem a tobbi koze, amit aznap este Borko kifizetett. Igy anelkiil, hogy Marisia felfigyelt volna ra, a bankjegy visszakeriilt a korforgasba. Ismet szetteritettem a bankokat az asztalon. Azzal egyiitt, amelyet tegnap megsporoltam. Rendes sorokba, mindegyiknek ugyanaz az oldala volt feliil. Marisia megkerdezte, biztos vagyok-e abban, hogy