Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
a bankba, minden jora fordul. Egyszer majd nekiink is lesz igazi bankszamlank es takarekbetetkonyvimk. Egyszer mi is olyanok lesziink, mint azok, akik bankkartyaval fizetnek a boltban. Aznap delutan azert nem volt mar semmim. Amikor Marisia elkiildott a boltba husert. Amit csakis az en kedvemert akart megsiitni, hiszen 6 vegetarianus. Csiitdrtok volt, es pentekig kibirtam volna penz nelkul. Hiszen Marisia rakott tizdrait, ami eleg volt masnap ebedre a munkahelyemen. Mig a muszak utan megkapom Borkdtol a fizetesem. De Marisia maga mondta, vegyek ki penzt a bankbol. Kivette a szekrenybol a teasdobozt, es kihuzott egyet az osszetekert bankjegyek kdziil. Azt mondta, idonkent megengedhetjiik magunknak. Hogy hust egyek krumplipiire helyett. A bolt szinte a szomszed epiiletben volt, es kint hullott a ho. Vettem a kabatom, es a Marisiatol kapott penzzel elmentem hust venni.- Nem jo sem a szarnyas, sem a hal - mondta Marisia. - A szarnyas elreptil, a hal meg eluszik. Es elviszi a szerencset. Ezuttal rendes hust akarok. Nem kell csirke. Se szarnyas, se halrudacska nem johet szamitasba. A boltban alltam egy ideig a huspult elott. A kampokon veres serteshusok, vastag boru, feher szalonnak logtak. A fagyasztoladaban polisztirol talcan lefoliazott, becsomagolt husszeletek. A kotenyes elarusitond leszedte a kampdrol a hust, megmutatta a vasarlonak. Megpaskolta, es mondott rola par jo szot. Aztan eles acelkessel szeleteket vagott belole, a merlegre hajitotta es zsirpapirba csomagolta. Amikor atnyujtotta a csomagot a vevonek a pult folott, a csomagbol folyt a veres le. Mint a veres vizelet. Oromet akartam szerezni Marisianak. Szepen becsomagolt husszeletekkel szerettem volna meglepni. Annak bizonyitekakent, hogy azok koze tartozunk, akik ezt megengedhetik magunknak. Tudtam, mit gondolna, ha a konyhaasztalra egy izlestelen papircsomagot raknek le ele. Olyat, amibol folyik a veres husle, kicsurog a lemoshato muanyag abroszra. Hogy soha nem tudunk kilepni ebbol a vilagbol. A zsirtol es a megszaradt, nyers husletol orokre ragacsos marad a keziink. Mindig is kannibalok maradunk. A vegetarianus, aki nem szerette a hust. Atfutna a fejen: orokre olyanok maradunk, akiknek csirkebelsosegtol btizlik a konyhajuk. Egy magasabb tarsadalmi osztalyhoz szerettunk volna tartozni. Legalabbis latszolag. Nem volt bankszamlank, de gusztusos, celofanba csomagolt husszeleteket fogunk enni. Amit voroses fennyel vilagitottak meg fontrol, hogy frissebbnek tunjon.
