Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

nelkul. Ha elfogyott az egy hetre szant penz, megvartam, mi'g hazaer, hogy a teasdobozbol eldvegyen nekem egyet a bankok kozul. Marisia ekkor ismet atszamolta a penzt. Aztan megmondta, hogy jovo heten jobban oda kell majd figyelniink. Nem kell teljes kiorlesu kenyeret venni, eleg a kozonseges pekaru. A tejszln helyett eleg a tej. Banan helyett megteszi a hazai alma is.

Marisia nem volt fukar. A bankos jatekban igazabol nem is a penzrol volt szo. Ezt mindketten jol tudtuk. Ha mar egyszer nines bankszamlank es feketen lakunk egy idegen lakasban, legalabb ilyen ritualeink legyenek. Mert ezeknek koszonhetden eliink normalis eletet. Vagy legalabb annak a latszatat keltjiik. Miutan Gregor elkdltdzott, es ketten maradtunk a lakasban. A bortonben, ahol a foglyok rendszeresen borotvalkoznak es naponta ketszer fogat mosnak, ott sem a higieniarol van elsdsorban szo. A sporolos jatek egy rendes vilag csontvaza volt, amelyet nem akartunk feladni. Eleg volt, ha egy kis iddre nem figyeltiink oda. Mint mikor a gyerek kinyitja a tenyeret, amiben a lufizsinort tartja. Csak egy pillanatra enged a szoritason, es a lufi elrepul, mint a postagalamb. Marisiaval ezert iigyeltiink annyira a penzre. Foggal-korommel ragaszkodtunk a rendes, hetkoznapi elethez. Ezert pentek estenkent mindig alig vartam, hogy hazaerjek, mert a farzsebem tele volt meg a meleg bankokkal. Amiknek majd szepen gondjat viseljiik Marisiaval, mintha a leendo gyermekeink embrioi lennenek.

Csakhogy amikor Marisia elkulddtt a boltba husert, mar nem volt semmim. Teljesen rabizhattam magam Marisiara. Reggel ket karej kenyer koze felszeletelt tojast rakott. Szalvetaba es uzsonnas zacskoba csomagolt tizorai. Mint annak idejen az iskolaban, ahol a masodik sziinet volt a tizorai sziinet. Husz percig tartott, a gyerekek vasalt konyharuhat teritettek a padra abrosz gyanant. Ezert nem is volt sziiksegem penzre. Napkozben eleg volt a Marisia altal csomagolt tizorai, amit a tobbi holmimmal egyutt az epitkezesen a vasszekrenyem felso polcan tartottam. Marisia ugyis mindig fozott valamit vacsorara. Ahogy aznap is, amikor elkulddtt a boltba husert. Csiitortdk este lehetett. Akkoriban figyeltem a penzre. Nem fordult eld gyakran, hogy tires lett volna a zsebem. A fiuk mindig hoztak az epitkezesre par doboz sort, de en Marisia kedveert minden ilyenrol lemondtam. Ez volt a mi vilagunk. A mi megtakaritasunk, es az utunk egy jobb elet fele. Mindig ezt ismetelgettiik Marisiaval. Hogy ha odafigyelunk es gondosan felretesszuk a penzt