Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
Marisia, aki nagyon koriiltekintden bant a penzzel. Mindig megkerdezte, Borko nem lop-e meg. Igazsagosan szamolja-e ossze a ledolgozott oraimat. Es felirom-e, hogy ellendrizhessem. Biztositottam, hogy Borko minden ledolgozott percet kifizet. Megmutattam a kis naptart, amibe tenyleg feljegyeztem mindennap a ledolgozott oraim szamat. Nem mintha nem biztam volna meg Borkoban. Mivel nem volt bankszamlam, legalabb egy naptarra vagytam, ami fenntartja a rendet az eletemben. Mert ezek a dolgok igenis fontosak. A naptar hatuljara felirom az ismerosdk listajat cimmel es telefonszammal. Minden honapban megjegyzes, kinek lesz sziiletesnapja. Minden datumnal ott a ledolgozott orak szama. Minden penteken fizetes, amit a miiszak utan Borko mindig kifizet. Bar nem volt bankszamlam, volt legalabb naptaram. Rend volt az eletemben. Es Marisia, aki fozni tanult. Igy volt ez minden penteken. Ez volt az esti rituale. A Borkotol kapott penzkoteget szetraktam az asztalon, mint a kartyat, es biztositottam Marisiat afelol, hogy nem hianyzik egy sem. Nagyon orultiink a penznek. Simogattuk, csokolgattuk. Tobbszor is atszamoltuk, es kupacokba rendezgettuk. Azzal egyutt, ami meg elozo hetrol maradt. Mert Marisia ragaszkodott ahhoz, hogy takarekoskodjunk. Hogy a bankjegyeket es az apropenzt is rakjuk el egy fem teasdobozba. Azt az osszeget, ami egyik pentektol a masikig nem fogyott el. A zold femdoboz volt a bankunk. Amilyenben a piacon aruljak a szalas teat. Amilyet sziiletesnapotokkor kaptok, ha valaki nem tudja, mivel lephetne meg benneteket. Fem, amirol helyenkent mar lejott a zold zomanc. Minden penteken ugy lepett be Marisia a helyisegbe, mint a karacsonyfaegovel kivilagitott szobaba. Mint a gyermek, amikor szenteste varja, mikor jon a Jezuska. A bankok az asztalon szetrakva, mint a kartyak. Lehajolt, parat kivett koziiluk. Megfontoltan, mintha azokat a papirpenzeket keresne, amelyekbe beleirtak a sorsat. Ovatosan, mintha a kartya felso reszebol ki tudna olvasni a jelentest. Mintha arra osszpontositana, a penz mit sug neki. A penzt aztan elvitte a bankba. Ugy szoktuk mondani. A teas femdobozba, ahol hetrol hetre gyult a megtakaritasunk. Kiszedte a dobozbol, es hozzarakta az ujonnan kapott bankjegyeket. Minden penteken ujra es ujra atszamolta. Bar mindig pontosan tudta, mennyi van a dobozban. A papirpenzt egymas melle rakta es cimletek szerint rendszerezte. Vekony rolnikba tekerte, hogy jobban atlassa, es meg tudja kuldnboztetni oket egymastol. Hogy beleferjen az osszes penz a dobozba. Mert akkor meg volt eleg. Csak nagy ritkan esett meg az, hogy nem jottiink ki a kiszabott heti keretbol. Hogy mar szerdan hozza kellett nyulnunk a bankhoz. Bar a penzes femdobozt a szekreny felso polcara raktuk fel, soha nem nyitottam ki Marisia
