Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

ri ki magat a husok kozott. De most megtanul fozni, nevetett. Aznap, amikor eloszor egyiitt reggeliztiink. Felvetette, hogy megtanul fozni, es teljesiti majd minden kivansagomat. Mint minden rendes asszony a ferje kivansagat.

Azutan valoban sokat fdzocskezett. A konyhaban egett olajszag terjengett. Gyakran szelloztettiink, mert Gregort zavarta a suru fust. Akkoriban meg veliink lakott, bar az ido java reszet a szobajaban toltotte, zart ajto mogott. Aztan Marisia megkert, hogy hozzak hust. Mivel o nem ert hozza. Bar vegetarianus, nekem szivesen keszft stilt hust. Elmeselte, hogy gyerekkoraban a nagyanyja elkiildte a henteshez. Abban az orszagban, amelyet most ugy emleget, a hazam. Hogy hozzon karajt vagy oldalast. Elsot vagy hatsot. Nevetett a hentes szohasznalatan, mert ezek a kifejezesek neki nem mondtak semmit. Ezert inkabb ugorjak el en a boltba. Valasszak valami jot. Oriiltem, hogy segithetek. Es vittem penzt. Mert akkor meg volt penzunk, bar bankszamlarol nem is almodhattam. Tulajdonkeppen azota, hogy idejottem. Ezzel mindig csak a baj volt. A bankban mindenfele papirt es igazolast kertek. Borko, az akkori fdnokdm ugyis rogtdn zsebbe fizetett. Nem volt sziikseg bankszamlara. De akkoriban meg volt penzunk. Hiszen jartam dolgozni az epitkezesre, es minden penteken a miiszak utan Borko kifizetett. Osszeszamolta, hany orat dolgoztam azon a heten, es egy vas penzkazettabol elohuzott egy papirszalaggal korbetekert bankjegykoteget. A bankjegyek olyan simak, ropogosak voltak, mintha kivasaltak volna. Mintha sablonbol vagtak volna ki. Amikor a gyerekek boltosat jatszanak. Az ujjam csak ugy csuszkalt a rugalmatlan papiron. Hiszen Borko a bankban tartotta minden penzet. Onnan vette ki, es vas penzkazettaban hozta, amit szamkdd nyitott. Minden penteken, mtiszak utan, amikor atdltoztiink, es turelmetleniil cigarettaztunk a lakokocsi elott. Alig birtuk kivarni, ahogy Borko piros sisakban ellenorzi az epitkezest, es megjelenik a betonkeverok es malteros vodrok kozott a vas penzkazettaval. Aztan felbehajtva bedugtam a penzt a farzsebembe.

Mint regen, amikor a csokoladerol megtartottam a sztaniolpapirt, kifenyesitettem a kdrmommel, a femes anyag ugy csillogott, mint az arany. Kozben mindig Marisiara gondoltam. Otthon szetteritettem az asztalra a papirpenzt, mint a kartyakat. Annyi volt, hogy ra se fert az osszes. Egymas takarasaban, mint az egzotikus hullo pikkelyei. Mint a szines cserepek a hazteton. Marisia igy talalta meg, amikor bejott a szobaba.