Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Dominika Madro: Szentély (részlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
DOMINIKA MADRO SZENTELY (RESZLET) Tamarkanak kicsi a feje. Lehetseges, hogy ennyire kicsi? Hogy ugy tartom egy tenyerben, mint egy kasas talkat? Tamarka nem hosszabb Ufa fozokanalanal, amit en faragtam neki. Nem szerelembol, hanem csak ajandekba. Ajandekba. Elso asszonyom, Rodana tobbet kapott tolem. Lucfenydbol kesziilt fesiit, tizenket kis foggal. Tiszta hajat szerelembol rejtettem fdkotdbe. Szerelemfdkotdbe rejtettem. Ul’a feltiinoen hangosan veszi es fujja a levegot. Mivel csak a sajat kezem nezem, amelyben Tamarka fekszik. Az en Tamarkam. Valahol az en verem csorgedezik benne, az en jo gondolataim, az en eletkedvem. Ul’at egyaltalan nem valasztottak el a szoba maradek reszetol lecsiingo lepedovel. Nalunk a sziiloanyanak kijart a nyugalom, a csalad tobbi tagjanak pedig a vedelem. Igy eljiink mellette? - mordulok Bertara, a babara. Egyek vagytok. Most te is olyan vagy, mint o, nedves es hangtalan - kormevel osszecsippenti a fiilem, szinte kilyukasztja, es Ul’a fele fordit. Ul’a egyre elviselhetetlenebbiil veszi a levegot. Ranezek, pontosan olyan, amilyennek tehat nekem is lennem kene - kimeriilt, boldog, haromeletnyi orom varasaban. A tekintetevel hivogat. Gyiimdlcsdm anyja. Mindkettonket a karjaba var. Megcsokolom lanyom sima homlokat. Anya var. Berta hirtelen kitepi a kezembol - mint egy anyafarkas -, azonban a fogai kozt engem tart, Tamarkat pedig Ul’a mellere veti. Mar minden egyiitt van, ami az enyem. A lanyom, a verem, a jo gondolataim, az eletkedvem es a felesegem. Aki az ajkaival szolongat. Berta bosszusan veszit mellette a sulyabol, legszivesebben odaszogezne Ulahoz, ugy szereti az elsogyerekes anyakat, mint a kobor farkaskolykok, tiizon jarna ertiik, szilankokon. Odamegyek Ulahoz, megsimitom csupasz karjat, rendes nd, sokaig akar elni, szeretni. Ott allok felette, es a gyermeket Rodananak adnam. Oleld at - kiildom hangomat a tavolba, a tied, kinald neki a melled, teged kostol meg, teged eget asirasaval, neked fesziti ijkent aszivet. Ul’a, ajanld fel a gyermeket elso asszonyomnak, a legizzobb fanak, a mitikus miavai harsnak. Adegwgy/ Berta allon ragad. Oromet leli a fiilemen kibuggyano kis vercseppekben, es oromest eloidezne ilyeneket a nyakamon is. Felmordulok. O is: Itt a tested es a lelked, az uj nemzedek. Ezert a hazert, ha kell, kezed sebzed es kiegeted szemed. Ezert a kettoert. Ul’a kerlelve emeli fel a fejet. Tamarka megnyugszik. Berta atlepi a vbdrot, amibe oszszegyiijtotte az osszes vert Tamarka utan - az osszes rongyot, meg azt a mehlepenyt. Mosd el ejfel utan, ezt meg kapard el a kiiszob ala. Elmegy. Ket hosszii osszeverzett rongy.
