Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Dominika Madro: Szentély (részlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
Nehez sziiles. Rodana azt mondana - egeszseges gyerek. Nagyon egeszseges ujszuldtt. Tobbnyire elettel teli uj eletet jovendolt nekem. Olyankor volt Rodana a legteljesebb. Egyszer. Amikor vasarnap kifele jdttunk a templombol, Rodana nem varta meg, amig kier, mig mindenki kitolakszik, hanem magaval rancigalt. Mint egy szofogadatlan gyermek. Engedtem volna, hogy barmibe belerangasson. Mar reggel ota szorakozottan jart-kelt a hazban, a kis fesii legalabb negyszer kiesett a kezebol, nem a hajat, hanem az arcat kaparaszta vele, tizszer is elem allt, mely levegot vett, es aztan csondben maradt. A templomban teljesen mas szavakat enekelt: Istennek dicsoseg helyett embernek segits, eg! Es nem terdepelt le, amikor kellett. Csak kesobb, a falun tul ertettem meg. A fiadat varom - kiabalta. Ugy kiabalta, mint Maria Magdolna a kertesszel valo talalkozaskor. Eros tekintete volt, a sziklan is keresztiilhatolt volna. Es egyszeriben kettonek valo ole. Abban a pillanatban tenyleg harman alltunk ott. Abban a pillanatban ez nem kaprazat volt. Matejt varjuk - lehelte lelkevel. Azota - hogy gyonyoru hunk sziilessen - Rodana nem nezett sem allatokra, sem a novereire, csak szep es jo emberekre. Nap mint nap felhajtotta alsoszoknyajat, ket kezevel atkutatta a hasat, ram pillantott, majd a bolcsore, amit vettem. A berezoi vasarban. A gyermekiinknek keszult. Belehelyezte a kezet. Meleg esjo, mint a szived. Apro ujjait bearnyekoltam az enyeimmel. Egy emberkent fogunk benne almodni. De harom honap elteltevel Rodana nem gyarapodott a szive alatt, mar csak a bolcsot nezte, a bolcso kihuldfelben volt, osszetdrodott benne az alom - a ket tenyer utan negyven erintetlen hely maradt, a bolcso nem is ringatott, es mar haldoklott. Visniacka, a baba hazatert, csak az elso negy honapot engedte kettesben lenniink (hoi toltotte az ejszakait es segitett-e tavoli gyerekek vilagrajoveteleben, nem erdekelt es ma sem erdekel), eszrevette a bolcsot es megerintette Rodanat. Elment, ugye? Nem hordod mar a szived alatt a fiad. A fava lett Rodanaban megreccsentek a konnyek, amelyek valahol a szive kornyeken kovesedtek meg, remelte, hogy 6 maga sosem lei ott rajuk, hogy maguktol pusztulnak el, ebbe a hitbe ringatta magat. De megreccsentek, es mindiinknek feltarultak, kemenyek voltak, es felsebeztek kek szemet. A megfeleld alkalomra vartak. Az enyeim megfeketedtek. Visniacka hosszu konnyei pedig mindenhova elertek. Penzes Timea forditasa
