Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

Ez volt tulajdonkepp az egyetlen csaladi kirandulasunk, amit kisgyermekkorombol vissza tudok idezni, hacsak nem veszem annak az Uhrovecben, Dubcekeknal toltott idot is. Benzoni orgrofno is ott volt a Bradlon. Meg allitolag Louis Chiron, apam kedvenc autdversenyzdje is. Es ez igaz lehetett, mert utban odafele lattuk az autojat valahol Stara Tura es Postyen kozott. Apam meg le is tudta fenykepezni, mert a kirandulasra kolcsonkerte a Hajdyla fotografus masinajat. Draga penzert, amiert persze megkapta anyamtol a magaet. Pedig akkor meg nem is tudta, hogy nemcsak kolcson-, hanem megvette.

Az orgrofno is automobilon erkezett. Nagyon jol allt neki. Ha elgondolom, hogy az a gyonyoru nd a mienk lehetett volna, a tahiti koldniakkal egyiitt, ahova Stefanik at akarta koltoztetni a szlovakokat, es hogy ezt az egeszet egyetlen felresikeriilt leszallasi manover tette tonkre, akkor legszivesebben sirva fakadnek. Igen. Vannak nepek es orszagok, amelyek egyezseget kotottek a sorssal, ahogy azt Marai Sandor mondja, a patikus ur megboldogult magyar edesanyjanak kedvenc iroja. De mi nem tartozunk kozejiik. Marai Sandor viszont a patikusne asszonynak is a kedvenc iroi koze tartozott. Peldaul a Valas Budant. egy szuszra olvasta ki, eldicsekedett vele anyamnak, onnan tudom. Kar, hogy nem irta meg a Valas Banovcebant is, tette hozza anyam mindig, valahanyszor szoba jott a patikusne asszony irodalmi izlese.

Miutan a Monsignore a platan arnyekaban allo patikaban tett vasarnapi latogatasai soran nyajasan, am szigoruan megdorgalta irodalmi izlese miatt, cseppet szemermesebb lett kedvenc szerzoinek megvalasztasaban. De hat mit volt mit a Monsignorenak a patikusne asszony szemere vetni, ha o maga a becsi Pazmaneumban vegzett, a Monarchia katolikus egyhazi kadereinek ebben az elit keltetojeben, es meg kilencszaztizenkilencben is magyarul irta a nevet, hogy Tiszo Jozsef?, kerdezte cinikus mosollyal a patikus ur.

Ugy gondoltam, hogy ez biztos nem egeszen igy volt, hogy ez csak affele rosszindulat a patikus ur reszerol. Nem szivesen hagyta magat belerangatni az ilyen grandioz temakba, amelyek tulleptek a hatarat annak, amit az ember esszel felfoghat. Es ha megis beadta a derekat, akkor a labuknal fogva cibalta le oket a szferak magas-