Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

ta meg, csak az tetszett, hogy benne voltunk mi is Alicaval. Nyolcszaznegyvennyolcezer, mondtam minden egyes alkalommal, amikor Alica bekapcsolta a radiot. Nyolcszaz­­negyvenhetezer-kilencszazkilencvennyolc, mondtam, amikor kikapcsolta. Emlekszem arra is, hogy Anglianak annak idejen a gyarmataival egyiitt szazhetmil­­lio-haromszaznegyvenezer negyzetkilometer volt a teriilete, Csehszlovakianak pedig csak szaznegyvenezer. Mikozben Angliaban egy negyzetkilometeren tizendt, Csehszlo­­vakiaban viszont szaznyolc ember elt, es egy angol font szaznegyvenegy csehszlovak korona volt. Igy hat Angliat mesesen gazdag emberek altal ritkan lakott pusztasagnak kepzeltem. A Nupodu 1938-as, Szovetkezeti csalad nevezetu kalendariumabol megtudtam, hogy az eppen uralkodo bolygo a Parom, latinul Jupiter. Izzo felszine gyors valtozasok­­nak van kiteve, eletnek lehetosege nines rajta semmi, ezert ugy tartjak, hogy ez a planeta komoly halalhozo erdvel bir. 1938 oktoberehez akovetkezo versiket irtak a nep szo­­rakoztatasara, tanitasara, szellemenek felemelesere: Edesanyank szelid Moldva, apank meg a nagy Duna, dalunktol zeng a Sumava, meg a Tatra magasa. Pont oktoberben, amikor Turdcszentmartonban az avegzetes talalkozo zajlott, amely gyerekkorom Csehszlovakiajat a tortenelem archivumaba helyezte. De engem Csehszlovakia szethullasanal sokkal jobban erdekelt, hogy miert fuseralta igy el a dolgot Milan Rastislav Stefanik tabornok. Szabad volt a madarunk, tagas egben szallott, mig egy nap a sziklak koze zokogva lehullott. Ilyen vers volt a masodikos olvasokdnyvimk­­ben. Emlekszem az egeszre, de fdlosleges lenne elmondani, vegig az egesz csak ilyen bla-bla-bla versszakokbol allt. Lelkes-beleerzon skandaltuk, meghatott mindnyajunkat a kep, ahogy a Nagy Haborubol hazafele tart az edesanyjahoz, mert az edesapja mar nem el. Sirt majdnem az osszes lany, es nehany flu is szipogott, szo szerint vettiink min­dent, ami a versben allt. Nyilvan a nemzet hosenek szetroncsolt tetemet lattak maguk elott, a kiallo sziklak altal darabokra tort vegtagjaival valahol fent a magas hegyekben, magara hagyatva haldoklasaban. Nekem nem volt ilyen jo a fantaziam, de Mathefyova tanarnd megdicserte az osz­­talytarsam, Hanke rajzat. Stefanik volt rajta, eppen ilyen lelkes-beleerzon abrazolva. Az

Next

/
Thumbnails
Contents