Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

area nem latszott, mert belecsuszott a sapkaja, de egeszeben veve jol eltalalta a Han­ke. Vegiil is az apja kepfestesbol elt. A Baron szalldban, es kesobb a Hlavina hotelben is, ami a Rozmajrinovan eptilt fel, egyenesen a Winklerek szalonjaval szemben, az o ecsetjebol szarmazd vadaszjelenetek es erdei csendeletek diszitettek a falakat. Biztos tole drbkolte a tehetseget a fia, igazan meghato volt a kep, amit rajzolt. Bar legfdkep­­pen valoszinuleg azert, mert a tanito neni reszletesen elmagyarazta melle, mennyire szerette Milan Rastislav Stefanik Szlovenszkot es a szlovakokat. Szenvedellyel szono­­kolt, tobbek kozott arrol, hogy mennyi mindent megtett Milan Rastislav azert, hogy sajat orszagunk lehessen. Igaz, kozos a csehekkel, de nem baj, mert mi tulajdonkeppen egy nemzet vagyunk, es az olyan, mintha egy csalad lennenk, egy anyatol-egy apatol, a szlovakok a fiatalabb, a csehek pedig az idosebb testver. Ezt meg meg is ertettem vol­na, es az is vilagos volt, hogy a nagyobb testver mindig lenezi a kisebbet, hiszen erre a batyam derekasan mutatta a peldat. Az nem fert csak a fejembe, hogy minek ezen folyton veszekedni. Hiszen akinek idosebb testvere van, tudja jol, hogy a dolgoknak ugy kell lenni, ahogyan az mondja. Ha a batyam azt mondta, hogy en leszek a Ramona, es ez azzal jar, hogy egesz napra kikotnek egy fahoz, hiaba nem tetszett nekem a dolog, hiszen nyafogtam is miatta, de ha nem akartam, hogy anblokk kihagyjon a jatekaibol, akkor odaalltam az dreg szilvafahoz, es hagytam, hogy odakdtozzdn hozza. Meg ugy is tettem, mintha kibonthatatlan csomo lenne azon a kotelen, es bar tenyleg vagott a madzag, nem huztam ki a kezemet belole, pedig keves is eleg lett volna, hogy szabad legyek, mint a versbeli madar, amelyik a magasban szallt, mig neki nem roppent egy sziklanak. Nem szabaditottam ki magam, mert az a szabalyok megszegeset, es ezzel a jatek veget jelentette volna. Gyakran van ugy, hogy nemesak az emberek, hanem a nemzetek se tudnak felnott modjara viselkedni, mondta a patikus ur, mikor elmeseltem neki, milyen eros hatast tett ram a Stefanik tabornokrol szolo vers. Ingatta a fejet, hogy milyen kar, hogy a tabornok nem hallhatja az eszmefuttatasomat, mert o talalkozott Stefanikkal, s bar nem kozvetleniil az o pa­­ranesnoksaga alatt harcolt, de hallotta ot beszelni, es biztos benne, hogy ha tudta volna

Next

/
Thumbnails
Contents