Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Kosztrabszky Réka: Véget nem érő történetek. Berta Ádám A kígyó feje című regényéről (kritika)
KOSZTRABSZKY REKA VEGET NEM ERO TORTENETEK BERTA ADAM A KIGYO FEJE CIMU REGENYEROL Berta Adam uj regenyenek boritoja egy olyan klasszikus motivumot idez fel az olvasoban, mely megelolegezi a kotet elbeszelesi modjaban rejlo ironiat. A koponyabol elobujo kigyd evszazadok ota a halalt is tulelo tudast jelkepezi, am A kigyofeje szereploi eppen a tudas hianyatol szenvednek hosszu eveken at. S nines kdnnyu helyzetben az olvaso sem, aki sokszor ugy erezheti, hogy a szereploi tudatokra vald ralatasa ellenere sines birtokaban azoknak a mozaikoknak, melyek reven a tortenetszalak egyseges egessze allhatnanak ossze a fejeben. Mindez egy olyan tudatos iroi koncepcionak tekinthetd, mely Berta Adam eddigi muveit, peldaul a Nem attol vizes a hal cimu regenyet is jellemzi, s melynek celja az irodalmi konvenciokkal, es az olvasoi elvarasokkal valo jatek. Ezek az elvarasok mar rdgton a fiilszdveg elolvasasat kovetoen megfogalmazodnak az olvasoban, aki a kilencvenkilenc vampir- es zombiszorny emlitesenek hatasara egy nepszeru peremmufajhoz kotodd, annak szabalyait valamilyen modon felrugo, vagy eppen parodizalo muvet var. Ez a varakozas reszben teljesiil is, hiszen a konyv elso nagyobb reszeben egy rettegesben eld kazah falu kozdssege altal megbizott maffiozd bizarr es abszurd humorral atszott „hullaeltunteto” akeiojat kovethetjiik nyomon, melynek szalai Magyarorszagra vezetnek. A nem vart nehezsegeket - a Taldykorganbol elszallitott vampirok/zombik hullai valamilyen okbol kifolyolag „ujratermelodnek” - kovetoen a feladatot egy Miras nevu csempesz veszi at, aki egeszen sajatos modon kivanja megoldani a problemat. Amikor azonban az olvaso mar beleelne magat a tortenetbe, a cselekmeny egy teljesen mas vonalon folytatodik tovabb, s a zombitortenet helyett immar az eletkozepi krizist atelo Talmai Sanyi tortenetet olvashatja, mely azonban nehany ponton erintkezik az elozo szal esemenyeivel, szereploivel, igy az olvaso joggal varhatja, hogy ez a ket szal valahol osszeer majd. Ez majdnem meg is tortenik, hiszen amikor Sanyi megtalalja az apja telephelyen rejtegetett zombi-koporsokat, nagyon kozel jar ahhoz, hogy rajojjon a ladak rejtelyere, s ahhoz, hogy tortenete e felismeres reven racsatlakozzon az elso resz tortenetszalara, azonban egy banalis fordulat miatt ez megsem kovetkezik be. „ Sanyi ezeket a ladakat talalta meg a konyvesbolt felszamolasa utan, vegiil csak egyet nyitott fel, pont a tizediket, ami iiresen allt.” (42.) Ehhez hasonlo modon nem jut nyugvopontra peldaul Sanyi eltunt lanyanak tortenetszala sem, amelyet raadasul forditott idorendben beszel el a narrator, hiszen a mu masodik, nagyobb reszeben ismerjuk meg a preshazban
