Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.
A kezevel mutatja, hogy irni akar. A csikos kopeny szarat arrebb libbented es valami iroeszkdzt keresel a kabatodban. Elfelejtetted levenni, most kicsit meleged van. Eldkotorsz egy papircetlit. Penztari blokk, de a masik oldala iires. A taskaban, amiben az ujsagot hoztad, talalsz egy ceruzacsonkot. Fele nyujtod. A fejet razza. „Irjad”, leheli. Szamokat diktat Kettd. Tizenegy. Tizenkilenc. Negyvenegy. Hetvenegy. Az ujjaval is mutatja oket a levegoben, leellenorizheted valamennyit. „Ezek... az en... szamaim..- mondja. Meg egy szamsort diktal mutogatva. „Ezek... a te... szamaid...” - mondja. Mikozben leirod, beazonositod oket: sziiletesi ev, honap, nap. Az utolso ket szamot sehogy sem tudod magadra vonatkoztatni. Rakerdezel. „Kilogramm... centi...” - mondja. „Annyival... sziilettel...” (-> mertekegyseg) Apro legbuborekok tornek felszinre az infuzios palackban. „Soha... nem nyertem... semmit” - teszi hozza. „Majd most...” Halkan beszel. „Van... penzed?” - kerdezi. Bolints. „Akkor... jatszd meg... a szamokat...” - mondja. „Nyerni fogunk... Erzem...” Szerencset probalni: folyamatos jelen ido - gondolod. „A nyeremeny...” - suttogja. „ A tied lesz...” Ranezel a szamokra, eljatszol a gondolattal, hogy meg tudnad-e jegyezni oket, az o szamait. Osszeparositod oket a szemelyes adataival. (-> logika) Ket szam nyitjara nem jossz ra, de nem kerdezel ra. Azon gondolkodsz, hogy ami neked nyolcvannegy, az neki negyvenegy. A kiilonbseg negyvenharom. [A negyvenharmat nem lehet osztani. A negyvenharom csak magaval oszthatd. Meg egygyel. Ilyen magany van koztetek. Nem lehet reszekre bontani.] (-> jeloletlen idezet) Ha kivonod ot magadbol, te is primszam leszel.
