Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.
A klaffogo papucs azt mondja, meg kell varni a fokopenyt. Van idd, beleolvasol a zarojelentesbe. Ismeros latin kifejezesek, mintha mar hallottad volna oket. Talalomra megakad a szemed ezeken: „polypectomia”, „ceftriaxon es gentamicyn.” Fogalmad sines, mit jelentenek, de ketseg sem fer hozza, hogy egyazon tortenet reszei, mint ket kozepkori lovag, akik ugyanazert az udvarholgyert versengenek. Te a folyoson alldogalsz. O leult egy padra. Ldtyog rajta a ruha, mintha minden egy szammal nagyobb lenne. Magara aggatott gdneok - nadrag, ing, puldver: egyik sem jo ra. Meg a szoritokotes is laza a sziirke vaszonnadrag alol elobukkano vadlijan. Evek ota nem vett uj ruhat. [A magany volt rajta a legoregebb, elfoszlo, viseltes, savanyun peneszes holmi.J (-> jeldletlen idezet) Nem messze tole, egy masik padon egy oteves forma jatszik oxigenpalackkal a hatan. Felnottet nem latsz mellette, ezert - valami be nem vallott felelossegerzetnek engedelmeskedve -, ahogy ot is, szemmel tartod. Teszel nehany lepest a padok korul. Az oxigenpalackos oleben egy matricaalbum hever. Ahogy a belso oldalak egyikere pillantasz, latod, hogy nemelyik matrica elcsuszott az eredetileg kijelolt keretehez kepest, ahogy ugyetleniil beragasztottak. Az oxigenpalackos, mikozben ramutat a kihajtott oldalak valamelyik pontjara, megnevezi a beragasztott allatokat. Erthetetlen karattyolas az egesz. Mintha a palackbol jonnenek, ugy bugyborekolnak ki a szavak a szajan. Varatlan intonaciok, szisszenesek, apro sikongatasok, szipogasok, felrenyeles. Arrebb huzodsz, de nem tudsz nem tudomast venni rola. Tovabb varakoztok. A fokopeny sehol. Egy idd utan rajossz, hogy az oxigenpalackos ugyanazt a hangsort ismetelgeti. Egy szot tudsz kibogozni az osszefuggestelen hangkavalkadbol. Nem vagy biztos benne, de mintha ez lenne a refren: „meduzamezd”. Hosszu karattyolas, „meduzamezd”, hosszu karattyolas, „meduzamezd”. Ennyit ertesz. Atsiklik a tekinteted ra. U1 a padon a botjara tamaszkodva, es idonkent ugy kapkodja a levegot, mohdn, sovarogva, mint egy fuldoklo. Jo lenne, ha meduza lenne, gondolod. Ha eggye tudna valni a kozegevel. Ha telitodne levegovel. (-» kozegellenallas) Lebegne szinte lathatatlanul, csak az arnyalatnyi kiilonbseg jelolne ki a hatarat. (-> hatar) De itt ill a szemed elott es a levegot kapkodja. Mint egy eledelre varo fidka a feszekben, aki egyre ernyettebben tatog, lemondva arrol, hogy az anyja visszaterjen. Nem messze tole az oxigenpalackos tovabb jatszik. „Meduzamezd”, karattyolas, „meduzamezd”. Kopaszodo, szemiiveges feher kopeny tessekel az irodaba. Mintha latasbol mar ismerned. Ovatosan nyitja az ajtot, tobbedik probalkozasra sikeriil is.
