Irodalmi Szemle, 2020

2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.

Akar egy eszrevetlen maradt bunteny helyszinere visszaterd tettes, [besurransz] az intenziv osztaly ajtajan. Huzd fel a labadra a tepett nejlont, vedd fel a csikos kopenyt. Mint egy sajat magadra kiszabott biintetes - gondolod.

Csak a megadott utvonalon mozoghatsz. Csoszogj el a korteremig. Kopogj az ajton. Valaszra ne szamits. [Lepj be].

Emlekeid szerint a test a jobb oldali hatso agyon hever. Menj kozelebb hozza. Mozdulatlanul, betakarva fekszik. A szoba es az agynemu fehersege eppenseggel nyugalmat is araszthatna, gondolod, mikor odalepsz hozza.

Lejjebb

siklik a tekinteted. Az agyeka tajekan, a lepedon jokora voros foltot pillantasz meg.

Ketseg nyilall beled. Elkestel volna? A folt a nema test melle kanyaritott gondolatbuborek.

„Mi van, cimpa, mit mereszted? Mit vagy ugy oda? Ugy festek, akar egy dogcedula? Verontas nyoma az egyebkent kretafeher tajban? Szovetrostok koze ragadt tarkofelelem? Mi van, cimpa, mit bamulsz igy, hogy le sem birod venni? Furdal a kivancsisag? Gyotor a bizonytalan? Azt kerdezed, mi a fenet takargathat ez a vaszonba varrt hallgatas? Mirol arulkodik - ha egyaltalan - ez a koriilrajzolhatatlan, voros kicsapodas? Ez a tagulo nyilt seb? Ez az egyre csak novekvo rozsdatemeto? Hogy soroljam. De nem sorolom. Annyi biztos: ha voros az eg alja, es a fak koronaja fekete csontvazkent meredezik alatta, szeles idd lesz masnap.”