Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
lepett. De belepett, ujsagirokent azok kozott szerepelhetett, akinek a szepirodalmitol kisse tavolabb eso munkalkodasat is elismertek. Nem allitom, hogy e kotetek minden darabja klasszikus remekmu volna, de annyit megkockaztatok, hogy a valogatasbol egy a Kosztolanyiehoz kepest uj generacio melto kepviseloje lep elo, aki meg Kosztolanyi terepen is probalkozik, mikozben (sziintelenul) a maga pozicionalasan faradozik. A Kabala cikluscimei kevesse igenyelnek kiilon magyarazatot (JJjjgyakorlat, Csillag, Jellemek, Flora es Fauna), konnyen feltarhato az „irodalmi” bevezetot koveto rend, az egitol az emberin keresztul vissza az irodalmiva epiilo termeszetiig. Az Ujjgyakorlat beszedes darabja a Fotomaton, amely egy sportember es egy (ujsag)iro szembesiteset vegzi, a szoszerintiseg, az atvitt ertelmu beszed, a torteneti allegdria paradoxonokat sugallo felhasznalasaval, a Marai-tipusu ujsagba iras jellegzetessegeit felmutatva. A kortarsi alak es a vele parhuzamba-ellentetbe hozott onmagasag egyiitt alkotja a kor alakjainak szelso tipusait, a testi-gyakorlati es a szellemi vilag egymastdl ugyan elvalasztott, de egymas melle, egymasra sorolhato peldazatat. Ami a ket „veglet” kozott talalhato (nem a cikknek ebben a reszeben), az lenyegeben a vilag, mert szelsosegek tagolddnak szet, a roluk szolo beszed egyszerre igenyli a szofejtest meg a szora termeszetes rahagyatkozast. Metaforikus es a metaforakat melldzo fogalmazas eszerint helyezheto el e „vilagnyi” palettan. A nevezetesse-sikeresse lett jeghoki-kapus es az iro-beszelo „egy csillagon” el, „egy ido’-ben az ertes eselye nelkiil, pontosabban a ket alak helyzetenek tudatositasa nem teszi lehetove a kozos ertest, az ertes a szellem emberenek van fonntartva, aki sajat poziciojanak koriilirasahoz az ironia eszkozet hasznalja fol. „Sokkal tobbre tartom ot, mint o tartana, ha ismerne, peldaul engem. Jobban becsiilom, a tavolbol is, a jeghokit, mint o becsiili, tavolbol az irodalmat. En tudom, milyen nehez lehet megvedeni a jegen felelotlen tamadasok ellen egy kaput; o boldog es gondtalan gyermeke a kornak, nem tudja, milyen nehez felelotlen tamadasok ellen megvedeni az irodalmat. O lehet nemzetkozi, en nem lehetek az. O megel a jeg hatan is, sot ott a legbiztosabban, en szarazfoldon is alig. Vele uralkodok kezelnek gyozelem utan, velem miniszteri osztalytanacsosok is fanyalogva allnak csak szoba. Az o klimaja a tel, de az o tele hangos, zajos, mint az elet. Az en telem a magany jeges sarkkove, melyet zajtalanul nepesitenek csak be melankolikus eszkimok es egyre sovanyabb fokak.”35 3 5 Marai, Kabala..., 37-38.
