Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
szonak az a retivirag-illata, ami rogton megejt, s barhol iitom fol barmelyik konyvet, akarhol bukkanok egy-egy ujsagtarcaban a keze nyomara, elozmeny es folytatas ismerete nelkiil jollakhatom ebbol a csodalatos »hazai«-bol, amiben kenyer ize, bor szaga, magyar nok area, magyar elet surii es lassu tempoja, valami furcsa, okos testiseg es mely szomoru lelkiseg keverednek.” A Marai hirlapi cikkei egymasutanjaban tobb izben folmeriilo Krudy-emlekek az ellentetek vagy a esupan egymastol tavolabbra gondolhato jelensegek, beleertve a konyv es az ujsagtarca belekomponalasat (ekeppen hitet teve a mufajok egyenjogusaga mellett, es igy dnmagara is vonatkoztatva), a keresztezodesi pontra ertek, ahonnan ujabb raismeresek, az imitalasnak szuveren modon valo modositd gesztusai egyben az ujsagiro kiserletezeserol is szamot adnak. 1939-ben (elhagytam a kozbeeso allomasokat) mar nagy valoszinuseggel kezd format kapni a korabban felotlo tema, egy Krudy-eloadasmdd oly erzekeltetese, amely az egyetlen igebol kiindulo, onnan szerte-agazo mondatindakbol (szo szerint ertve) komponalja meg (nem a cselekmeny helyszineit, hanem) a teret, a foldrajzi kiterjedtseg es hatartalansag hozza jatekba az erzeki megjelenitesek valtozatait, ezaltal a miniatur kepekre osztott jeleneseknek az elbeszeld altal sugalmazott osszegondolasi lehetoseget. A Szindbad hazamegy centrumaba helyezett irasaktus talan a legtokeletesebb pelda: az irasmod reven rajzolodik ki egy temakor es egy hangoltsag irodalomfoldrajzilag korvonalazott taja. Ennek kozvetlen (1939-es!) elozmenyeiil egy rovid reszlet a Farsang17 cimu ujsagcikkbol: „Ismerte Pestet es Budat, ismerte Nagy-Magyarorszagot, ha behunyta szemet, reviileteben meghallotta a kolozsvari templom esthajnali harangszavat, a vijjogo eji szelet a Nyirseg nadasai folott vagy a csdrdmpolest, amint este fele a kassai Schalkhaz ettermeben a voros Schubert parancsara vacsorahoz kezdenek teriteni a pincerek.” Ez utobbi mondat reven a Marai-mondat a maga nosztalgiajarol (is) hirt ad, mikozben a taji seregszamla a raismeres hogyan-jara osszpontosit, vizualis es auditiv emlekek futnak ossze, mikozben a fonikus osszecsengesek (behunyta, meghallotta, esthajnali, harangszavat versus ettermeben, Schubert, parancsara, vacsorahoz, teriteni, pincerek) felerdsitik az emlekek akusztikajat. Nehany honappal kesobb Szindbad18 a targya a Krudy-emlekezeseknek, egy novellajarol van szo, amely tobb mint egy kolumna, semmi mas nem tortenik 1 7 Marai Sandor, Farsang = Uo, A nagysag dtka, 328. 1 8 Marai Sandor, Szindbad = Uo., 364.
