Irodalmi Szemle, 2020

2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)

mai koze kapta, birokra kelt vele; a szerelem adott neki erdt. Es szettepte a tigris pofajat, ahogy Samson az oroszlanet, majd ajultan, veresen zuhant zsakmanyaval asszonya labai ele. Az pedig orvendezett, lemosta a kiralyt a patak vizeben, felelesztette, hazaba vitte es ott apolta. Boldog volt Giinaikophilosz, es oriilt sebeinek, mert altaluk ismerte meg az aldozat gyonyoruseget.

Igy szolt a kiraly Andronikehez, mikozben a laba kore tekeredett, mint a kigyd:- Nem

letezem tobbe. Lelkem nelkiil maradtam, mert a lelkem beled veszett. Csak melletted erzem ugy, hogy elek, es ha eltavolodsz, meghalok. Kerlek, ne iizz el magadtol, add, hogy igy heverhessek a labaidnal.

Azutan igy beszelt:- Ime,

megol engem az en szerelmem, mert az ember nem kepes elni, ha ennyire szeret. De pusztuljak el, ha ezzel oromet szerzek neked.

Azutan igy beszelt:- O,

milyen kiilonos vagy te, Andronikem, milyen gyonyoru es felfoghatatlan. Erzem benned a langot, szavaid megis jeget lehelnek. Erzem josagodat, megis kegyetlensegeddel olsz meg engem. Megalaztal es megsemmisitettel, elvetted mindenemet, megsem erzek haragot irantad, csak hatartalan szerelmet es halat.

Igy beszelt a kiraly, es meg sok hasonld dolgot mondott oriileteben. Andronike pedig folehajolt, ujjait haja csigaiba meritette, szemevel falta vagyat, es piros szajaval szinte kereste szaja remegeset. Es ugy erezte Andronike, hogy folddntuli, hazug almot lat - es megsemmisul almaban.

A kiraly hatalmas szenvedelyetol lobogva kerdezte:- Hat

soha nem csokolsz meg engem? Ejszakankent ajkad tiizerol almodom. Nem kerek toled mas gyonyort.

Andronike pedig igy felelt:- A

nd szerelmet pecseteli meg csokjaval, a szerelemtelen csok pedig bun. Ne kiserts hat engem.

Megvigasztalodva tert meg tole a kiraly, mert Andronike bevallotta, hogy kisertesbe esett.

Nem volt mar mas gondja Giinaikophilosznak, csak az, hogy dromdt okozzon urnojenek. Am a gazdagsag nem viditotta fel Androniket, sem a kiraly gyozelmei az ellenseges nepek felett. Szomorkodott is a kiraly, mert semmivel nem kelthette fel halajat es csodalatat.

Elerkezett a maps, viragba borultak a fak, a bokrok, a fiivek. Egyszer a kiraly kertje retjein setalt, es a viragok illata egeszen elboditotta. Hajnalodott. Amiota ugyanis ezt a kiilonos asszonyt szerette, nem volt sem ejjele, se nappala, egesz ideje boldog es kinzo alomkepekben telt. Es amikor igy bolyongott eber almaban a viragok kozott, felebredt benne a flu, aki mezei viragokat szed kedvesenek. Osszehivta rabszolgait, es megparancsolta nekik, hogy vagjak le az osszes viragot,