Irodalmi Szemle, 2020

2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)

es o is veliik egyiitt vegezte az aratast. Tobb szeker viragot gyujtottek igy ossze; az elso szekerbe sajat magat fogta be a kiraly, ugy huzta urnojehez, a tobbi szeker pedig szines kigyokent haladt utana. Belepett a kiraly Andronike halotermebe, es megtdltotte az egesz termet a legszebb viragokkal. Ezutan ugyanugy tett a tobbi teremmel. A legfeherebb rozsakbol koszorut font, es az alvd homlokara helyezte. Megtelt az egesz haz a bodza, a rozsa es a tobbi virag fojto illataval. Nemsokara felkelt a nap, es a fel nem szaradt harmatcseppeken szivarvany csillogott.

Amikor Andronike felebredt es meglatta a rengeteg viragot, a szivarvanyszin harmatot es a napot, nagyon megoriilt. Mezteleniil ugrott ki agyabol, ravetette magat az illatos viraghalmokra, meghempergett benniik, sorra csokolta a viragokat, keblehez es arcahoz szoritotta, hullamzo hajaval es kezevel simogatta oket. Kozben ugy kacagott, mint egy gyerek, es alig kapott levegot a boldogsagtol. Azutan megkerdezte, ki tette mindezt, es magahoz hivatta a kiralyt. Amikor az megjelent szine elott, a nyakaba ugrott es csokolni kezdte - mert bar nem volt sem dalnok, sem varazslo, szep tettevel buvolte el dt.

*

Ekkor ezt gondolta az asszony magaban:

„Szeretem dt, es meltd szerelmemre. Vigyazzunk azert, es maradjunk urai onmagunknak. Mert csak akkor engedhetek neki, ha szerelmi gyotrelmeben halalat kivanja. Csak akkor lehetek biztos benne, hogy orokre megertett engem a lelke. Maradjunk meg a kisertesben.”

Ezutan nagy lakomat rendezett, amelyre meghivta Eropolisz osszes asszonyat es ferfiemberet. Fenyuzo es fektelen volt a mulatsag. Am a kiraly semmit nem latott Androniken kiviil, es semmit nem erzett, csak gyotrodest, amikor eltiint a lakomazok kdzott. A laba ele vetette magat, ugy kdnybrgott, hogy tavozzon vele, mert amit latott, nem volt melto tekintetehez.

Az asszony azonban nem hallgatott ra. Kitartott bolondozasa mellett, mert fiatal volt, kivanta az dromdket, es vidaman forrt a vere. Nem volt nala jokedvubb leny a foldon, mert soha nem mulatott jobban, mint amikor mindenkinek gybnyort szerzett, csak egyvalakit kinzott ezzel.