Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)
Megdobbentette a kiralyt ez a mereszseg, de orult is neki, mert mar reg elfelejtette, mi is a dobbenet. Es igy szolt:- Egyedul akarok maradni veled, hogy kedvemre elvezhessem szepsegedet. Andronike titokzatos mosollyal felelte:- Engedd meg, uram, hogy embereid veliink mulassanak. Mert felek en veled egyedul maradni. Engedte a kiraly, mert edes btiszkeseggel toltotte el ez a szemermes felelem. Es csodalatosnak tunt elotte az asszony romlatlansaga. Leiilt hat a kiraly a kicsiny, de annal fensegesebb lakomaasztalhoz, a remego ftiggonyok mogul pedig zeneszek csaltak eld szenvedelyes hangokat. Andronikera is hatott a zene, az ital es a kiraly csodalata: egyre szebb lett es ugy ragyogott, mint a legderiiltebb majusi nap; de egy szoval sem szolt a mellette tilo kiralyhoz, aki belemeritette tekintete fullankjat, es itta minden szavat, minden mozdulatat. Kozben vegig hallgatott, mert elnemitotta az elragadtatas - es valamilyen fajdalom. Am a vilagert sem adta volna ezt a fajdalmat, semmifele gyonyorusegert, mert eloszor erezte es gyonyort jelentett a szamara. Andronike az egyik udvaronchoz fordult, aki fiatal volt es angyalarcu. Sajat serlegebol toltott bort a serlegebe, es edesen szolt hozza:- Igyal es a szived legyen vidam, mert nagy drdmot szerzel nekem. Ivott az ifju, es bamulta Androniket, a kiraly pedig hoi elpirult, hoi elsapadt, mert vetelytarsa szemebol ugyanazt az elragadtatast es vagyat olvasta ki, amelyet o is erzett. Andronike viszont ugy itta magaba az ifju vagyat, ahogy a virag a nap forrosagat - ragyogott a szeme es csokot dobott a mosolya. Igy ismerte meg a kiraly a feltekenyseg kinjait. Az asszony eszrevette, mi bantja, es igy szolt hozza:- Nem szep-e ez a flu? Nem szerelemre termett-e egeszen? A kiraly felkialtott:- Nem meltd arra, hogy veled egy levegot szivjon; ostoba es bujasagban fetreng. Az asszony erre igy valaszolt:- Az en szinem elott valamennyien ostobak es bujasaggal fertozottek vagytok - te eppugy, mint az utolso alattvaldd. Ez az ifju azonban elete viragjaban van, az area sima es tide, te pedig feheritokendcs ala rejted a rancaidat. Harag villant a kiraly szemeben, de mindjart el is hallgatott szomoruan. Tudta, hogy az aszszonynak igaza van, es mivel soha nem hallott masfele szot a dicsereten kivtil, Andronike sertesei gyonyorusegesek voltak szamara. Dicsosege szomjazta a megvetest, area az arculcsapast, terde az imara hajlast. Es mivel igen kedvere volt az asszony btiszkesege, igy szolt:
