Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)
Amikor eljott a hajnal, elkuldte legelokelobb embereit Andronikehez, es ezt iizente veliik:- Urunk kerdez teged, asszonyom, hogy miert hagytal fel szandekoddal - miert nem viszel vidamsagot lakomaiba es nem orvendezteted meg szemeit? Az asszony area dromre gyult es igy felelt:- Nem illik a fehernepnek mennie a ferfi ele. Menjetek es mondjatok meg a kiralynak, hogy otthonomban varom. Amikor a kiraly meghallotta a valaszat, igen megdriilt, mert hozzaszokott ahhoz, hogy a nok mindig keszen allnak a szerelmere, s bar maga sem tudta, tiszteletet es illedelmet vart tole. Azt mondta hat:- Eleget tesziink az asszony keresenek, mivel helyes es minden tekintetben dicseretes. Azzal bezarkozott furdohelyisegeibe, es mosakodott, kendcsokkel kenekedett, fesiilkddott es dltdzkddott hat allo bran keresztiil. Ezutan nehany udvaronca kisereteben elindult Andronikehez, ragyogva es illatozva, mint valami virag. Andronike mar meszszirol meglatta, de nem szaladt elebe, hanem oszlopcsarnoka lepcsojen varta. Homloka felett aranykorong ragyogott, aranyoves ruhaja feher volt es olyan attetszd, hogy egesz teste hajnala atsiitott rajta. A kiralynak egy percre le kellett hunynia szemet, olyan kejes remeges futott at a testen. Fellepdelt a lepcson, am az asszony ekkor sem omlott labai ele, mint a rabszolganok szoktak, hanem nyugodtan vart, es mosolyogva nezte, ahogyan Giinaikophilosz feje ring a labai alatt. Es tetszett a kiralynak, hogy Andronike kiralyno modjara iidvdzli, hiszen minden asszony kiralyno kell hogy legyen. Ezt gondolta ugyanis magaban. Amikor pedig megallt mellette, Andronike nem mondott koszonetet, es nem is alazkodott meg, hanem behivta hazaba, ahol lakoma varta a kiralyt es udvaroncait. A kiraly ekkor igy szolt:- Mindannyian egyutt fogunk lakomazni?- Az en szememben - felelte Andronike - minden vendeg egyforman kedves - te eppen annyira, mint az embereid.
