Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)
beri sziv. Am az olelesben a vegtelen gyonyor helyett hirtelen huvosseget es csdmort erzunk. Es a legerosebb vagy sem all ellen ennek az arulasnak. Amikor az udvaroncok hangos helyeslese elcsitult, a kiraly folytatta:- Hiusagok hiusaga minden. Csupan az asszony orvendezteti meg szemiinket, de az is hiusag. Mert nem azt adj a, amire vagyunk, es nem annak bizonyul, amit rola gondolunk, amig kivanjuk. Szerelme mindig ugyanolyan, akar feher az asszony, akar barnara egette a nap, akar karcsu, mint az oszlopok, akar alacsony, kerekded es olyan edes, hogy egeszen elfer a karunkban, amikor csokoljuk; akar beszedes, akar hallgat; akar vidam, akar meddo szomorusag arnyekolja be arcat. Mindegyik szamos kulonbbzd kisertessel csabit, valdjaban viszont mindegyik egyszeru es mindegyik ugyanolyan. Amikor pedig a lakomazok hangos tetszese elcsendesiilt, es elhalkultak az asszonyok szomoru sohajai, a kiraly tovabb beszelt:- Hiusagok hiusaga minden. Egy dolog van csupan, amely minden hiusagnak ragyogast, bajt es eletet kdlcsbnoz - es az is hiusag. A neve pedig: vagy. Ez ihleti meg a hires mestereket: azokat, akik nehany osszeeszkabalt deszkabol fajdalmas hangokat es szivderito dalokat csalnak ki; es azokat, akik titokzatos szofuzerekbe buvolik az emberi lelek almait es gyotrelmet. A vagy az, amely az allatias megkivanast a legcsodalatosabb viragok halmaban rejti el. Amde hiusag a vagy, mert nines egyensulyban azzal, amit az ember elerni kepes. Es szent hiusag az, mert altala ismerjiik meg minden mas dolog hiusagat. Es foldontuli hiusag, mert az, ami utan sovarog, nem e foldrol vald. Igy beszelt Giinaikophilosz kiraly, udvari emberei pedig hangos imadattal imadtak bolcsesseget. Am amikor meg a levegoben lebegtek a dicsero szavak, az asztal legvegerol ijeszto-ezustos noi nevetes hangzott fel. Kettetepte a csodalat egyhangu hullamat - s a hirtelen beallt csend dobbeneteben ez az eziistds nevetes hallatszott egyediil - gunyosan, kejesen. Elfordultak az udvaroncok es a kiraly szemei a nevetes iranyaba - s a kiraly vidaman megkerdezte:- Melyik asszony az, aki nevet a bolcsessegen? Fiatal es gyonyoruszep asszony volt, nem ismerte itt senki. Hatradolve, kejesen vegignyujtozkodott nevetteben. Amikor a kiraly megszolalt, elhallgatott, a szemeben azonban meg tovabb sziporkazott a kacagas, ajka pedig gonoszkodo bolcsessegtol remegett. Egy asszony sem merte volna megtenni ugyanezt. A kiraly az asszonyhoz fordult:- Te vagy-e az, aki nevetsz a bolcsessegen? Amaz igy valaszolt:
