Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Szalay Zoltán: Vissza északra (novella)
es amikor meglattak, hogy nezem oket, haragos pillantasokat vetettek felem es futni kezdtek, menekiilni. Szentpeteriek csak nem akartak kijonni, egy nagyobb csoport vette korul a kocsit, es hangosan tanakodtak, az ablakokat mar felhuztam, de olyasmit hallottam, nem biztosak benne, hogy veliik vagyok-e. Nem nez ki ruszkinak, mondta az egyik. Egy nd is volt veluk, fiatal nd, divatos kendovel a fejen, melegen mosolygott ram, melegen es elszantan. Ki fognak rangatni, ki fognak cibalni ebbol a kurva autobol, aminek a fanyar buze mar ugy beleitta magat a bdrombe, hogy soha tobbe nem vakarhatom le magamrol. Hagyjatok beken, rebegtem felejuk, fogalmam sines, mi ez itt, en csak Roza miatt vagyok itt, egy csok miatt, az eszelos Sanyi bacsi miatt, az anyam ertelmetlen levele miatt, es ez csak egy nyaralas, meg ha az utolso is, de velem aztan nem sokra mentek, nem fogjatok megerteni egyetlen nyogesemet sem. Csattant az ajtd, na hoi az a kurva porfeszek, ahol a te Leacskad var rad, kerdezte Irinyi, nemi remegessei a hangjaban. Neztem vissza a fenyekre, izzott a varos, es nem tudtam eldonteni, vajon minden augusztus vegi delutanon ugyanigy izzhat-e. Megtepazott egy hely, mondta Szentpeteri, mire Irinyi felhorkant, de nem mondott semmit. Nem ugy neztek ki, mint akik elhinnek, hogy ez az en fovarosom. Szentpeteri Budapestrol meselt, hogy mennyire szep, amikor kigyulnak az esti fenyek, ilyenkor, augusztusban, meg nezni a hulldcsillagokat a Duna-parton, egy nevetos lanykaval, egy vicehazmesterrel a kezben, nem kell annal tobb. Irinyi bologatott, csak keveredjunk ki innen, meg sem allunk a hulldcsillagokig, ott fogunk koccintani a Lanchidat bamulva, es koccintas kozben diszkreten kilottyen egy felkortynyi froccs a forro kovezetre, amit majd a nyelviinkkel elegedetten csettintve nyugtazunk. Es csettintett egyet a nyelvevel. Profi modon tudott csettintgetni a nyelvevel. Messze van nektek Budapest, ugye jol gondolom, mondtam nekik, amikor mar kirazta belolem a kocsi az utolso tapintatot. Ti is olyan videki suttyok vagytok, mint en, tettem hozza. Irinyi mindjart felcsattant, tudod, kibaszhatunk itt helyben a kocsibol, hogy keresztiilmenjen rajtad az elso tank, mondta, es kikopott az ablakon. Persze nem volt erre mar egy szem tank sem. Szentpeteri csak annyit mondott, fogalma sines, merre kell mennie tovabb. Mondtam, hogy szerintem jo az irany. Ezek a szinek ismerosek. Es az illatok. Csak mifelenk van ilyen kohdgtetd szaga az elszaradt napraforgonak augusz-
