Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Szalay Zoltán: Vissza északra (novella)
meg eleg semmilyen. Nem olyan, mint mondjuk Szombathely. Irinyi erre felrdhdgott, Szombathely egy lepratelep. Szentpeteri azt mondta, o fel fog koltozni Pestre, ha innen hazajut. Miert ne jutna haza, kerdeztem. Erre nem valaszoltak. A totok bekes nepseg, mondta vegul Irinyi, es hozzatette, hogy o nem akar semmi balhet. Szentpeteri azt mondta, hogy berel egy kis lakast Bekasmegyeren, es hetvegente bejar majd a Margitszigetre. Bekasmegyert nagyon szepen ki fogjak epiteni, mondta. Vajon ha talalok magamnak egy joravalo tot lanykat, kerdezte Szentpeteri, eljon-e velem a Margitszigetre setalni az oszi avarban? Jocskan benne jartunk a delutanban, mire Pozsonyba ertiink. Rengeteg tank es sok diihos, szep ember. Ezek itt vegre gyuloltek, nyilt arccal, okolbe szoritott kezzel. Alig ertettem, mit kiabalnak, Szentpeteri es Irinyi nem hagyott beken, hogy forditsam nekik. Lehuzott ablakokkal mentiink, pedig kerdezgettem, nem fognak-e ezek bedobni valamit. Hompdlydgtek mindenfele. Szepen feloltoztek, mintha vasarba indultak volna. Rozsaszin volt az arcuk, a hajuk dsszekdcolodott, mintha atjarta volna oket az aram. Szentpeterire atragadt valami ebbol a forro hangulatbol, Irinyi huvos maradt. Azt hitte, a komcsik jobban szetlovik ezt a porfeszket, morogta. Szentpeteri ugy nezegetett kifele, mintha a nagyapja otthonat keresne. Megallitottak oket az oroszok, hosszan tanacskoztak, egyik flu sem beszelt rendesen oroszul, kertek, hogy segitsek nekik, en semmit nem ertettem abbol a gagyogasbol. Azt sem mondtak meg, hova akarnak eljutni, bar ugysem tudtam volna segiteni. A belvarosi epiiletek elhanyagoltak voltak, mint az idos, betegeskedo holgyek, akiknek mar nines erejiik kipuderezni az arcukat. Ruszki kurvak, kiabaltak rank a rozsaszin arcu fiatal ferfiak, es a nagy kavarodasban nekem is kiabalni tamadt kedvem, de nem tudtam, mit kellene. Mikor szallhatok ki, kerdeztem Szentpeterit es Irinyit, akik tanacstalanul keringtek a varosban. Vegul eljutottunk egy helyre, villamosok alltak mellettunk, es a pozsonyiak haragosan alldogaltak a peronokon, es Szentpeteri es Irinyi idegesen szedeldzkddott, mint akiknek nines kedviik kilepni a valosagba. Es velem mi lesz, kialtottam rajuk. Ujra es ujra rajuk kellett kialtanom, mire Szentpeteri kinyogte, hogy maradjak kussban, ha kijutunk innen, akkor hazavisznek. Nem fogtam fel, hoi vagyok valdjaban, csak a rettegest fogtam fel. Hallottam a loveseket, es egyfolytaban ropogtak a lanctalpak. A ferfiak rekedtre kiabaltak magukat,
