Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Szalay Zoltán: Vissza északra (novella)
egesz kiegett bolygd. Sanyi bacsi szemeben nem haragot lattam, hanem taszitast. Valami vesz kozeleg, es ha nem teszem azt, amit mond, le fog csapni ram. Mar szerda hajnalban. Nem bunokrol es bunhodesekrol kozvetitett Sanyi bacsi ejfekete pillantasa, hanem a szenvtelen vegiteletrol. Egy szemhunyasnyit sem aludtam aznap ejjel, izzadtan fetrengtem, es szivtam magamba a haz addig olyan idegennek tuno szagait. Sokfele szaga volt ennek a kis videki haznak. Megvolt az r.-i szaga, a faluszag, amiben benne volt egy csomo gyotrelem, de a tunya parasztlet lomhasaga is. Augusztusszag is volt, a tulerett, repedezett heju gyiimdlcsok eroteljes rothadasszaga. A legathatobb azonban a csalad szaga volt, az oregeke. Angela nenie felkavard volt, mint egy menekiild allate. Sanyi bacsie irtoztato: a fekelyek szaga, a lathatatlan dolgok iszonyatanak szaga. Es persze Rozae, amely beteritett engem is. Nem mosakodtam aznap este. Szerdan hajnalban el kellett hagynom a hazat, es utana el kellett hagynom az orszagot. Mikozben szereny csomagomat pakoltam, az jart a fejemben, ez az utolso nyaralas. Hajnalban indult egy busz R.-bol, ami bevitt Szombathelyre, onnan egy masik jarattal kellett eljutnom Komaromba, ahol majd atsetalok az Erzsebet hidon, es egy harmadik busszal utazom tovabb. Az utat a teljes onkiviilet allapotaban fogom eltolteni, hiszen meg mindig futkos bennem az aram, amit a csok gerjesztett. Mar regen pirkadt, amikor kileptem a hazbol, egy pillanatra meg megalltam a kiiszobon, es hallgatoztam. Halk, allati nyogeseket hallottam odabentrol, nyogeseket es pihegest, mintha mindeddig lathatatlan nyestek es pelek valtak volna lathatova es masztak volna eld buvdhelyeikrol, es dorgdldztek volna egymashoz a maszatos hajnali felsotetben. Talan epp Angela neni labahoz bujtak hozza, es o szuszogott fel almaban. Vagy Roza almaiba osontak be puha talpukon. Kohogesek es csattogasok zavartak fel, es loktek rajtam egyet, a kapuig, es tovabb. A kapu megaddan nyikorgott - az apam azt mondta, Sanyi bacsi azota keptelen rendesen beszelni, amiota eloszor meghallotta ennek a kapunak a nyikorgasat husz ewel ezelott. Husz eve hoztak oket ide. Azota mar kicsinositottak ezt a hazat, ahol azelott semmirekelld emberek laktak, apam szerint racok voltak, de ki tudja, ez valojaban mit jelentett. Sanyi bacsi akkor huszonot volt, es fdldmuves, az utolso porcikajaig. Itt nem volt fold, illetve ot nem engedtek a kozelebe. Evekig tartott, amig valamennyire magahoz tert. Aztan megsziiletett Roza. Roza azt mondta magarol, o mar delinek sziiletett. Engem neha totocskanak szolitott. Maskepp beszelt, mint mi, mas volt a hanglejtese. Neha azt mondta, nekem az orrombol jon a hangom. Es neha kerdezgetett, milyen ott fent eszakon. Egyszer, amikor kiszoktunk az r.-i regi templomhoz, ami egy erdei tisztason allt, es a kom-
