Irodalmi Szemle, 2020
2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Johanna Sinisalo: A fehér egér (próza, Szaniszló Tibor fordítása) / NÉMETH ZOLTÁN 50
Szoval az egerlabi nyert. Hat harom. Habar az ott elerheto bekesseg legalabbis kerdeses volt. Pletykak terjedtek abiologiai fegyverek fejleszteserol, az ideggazokrol es mindarrol a szarrol, amit a nemzetkozi egyezmenyek tiltottak. Azt hiszem, itt is - vegeredmenyben - az egerek tanulasi kepesseget csak azzal a cellal teszteltek, hogy az uj citotoxin milyen hatassal van egy teljesen kondicinalt allatra, es valtoztatja at egy mindennek nekironto, tebolyult elolennye. Pentek este kocsmazni mentem. A torzshelyemen ajtoig allt a sor, igy egy pillanatnyi merlegeles utan beleptem a szomszedos lebujba. Egy olyan hely, ahol barmennyi sort megihatsz. Rendeltem egyet es a pultnak tamaszkodtam. Egyertelmu volt itt is - senkit nem erdekel mas, csak a retegekben gomolygo fust es az allando, tompa hangzsivaj. Evekkel ezelott, amikor a jeges-tengeri valsag csak egy volt a tucatnyi mas opcid kozott, egy lehetoseg a „Mit lehet tonkrevagni a nagyhatalmak kozott” nevu jatekban, akkoriban ugy tunt, ha egyszer valodi haboru fenyegetne, ez az elkenyelmesedett tomeg eletre kel majd, mintha utoljara tehetne. Fekteleniil megteszik, amire eddig gondolni sem mertek, egy iddre elfelejtik az alaptermeszetuket, az osszes nd es ferfi, elerik, amire addig csak vagyakoztak. A valosag viszont nem ilyen. Hirtelen az osszes ujsag, a teve- es a radioado csordultig telt tiszta erkolcsu es hazafias tartalommal. Ketsegkiviil senki nem akarna osszeterelni egy boldogan zajongo, eleven tomeget, majd hagyna magara a vilagvege iinnepen. Kevesebb ember uldogelt a kocsmaban, mint azelott, es mindenki probalta megmutatni, hogy nem banataban vagy felelmeben iszik, hanem csak ugy altalaban. Egyszer csak egy rakas olyan vicces dolgot lehetett hallani, hogy egy finn kitesz tiz kulfdldit, es kiilonbozd hiressegek felesegei adtak velemenyt tarka magazinokban annak, hogy a nok kizarasa a honvedelembol evszazados igazsagtalansag es felhaborito sovinizmus. Es hogy ez meg az az aranyermes sibajnok eppen hadnagyi rangot kapott. Azt hiszem, a legijesztobb ebben, hogy egyesek szamara, egeszen nyilvanvaloan, minden aggodalom es remenykedes kozepette felcsillan valami, amit nehez maskent latni, mint morbid dromdt. Hogy vegre tortenik valami igazan dramai es izgalmas. Biztosan azt kepzelik, hogy ez egy kotelezo koztes szakasz, mielott a szirenak iivolteni kezdenenek, es duborogve felbukkan majd ketmillio hostortenet. „Arra ott nem szallnak a legyek?” Ittam egy kortyot a poharambol.
