Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
Nelkiilozesek, munka s a halal nagy tenyei kozott s a felelem gonosz utjan emeld magasra mar becsiiletes lampadat, ertelem! (Vampirok ellen) A dialogikussa alakulo szovegbe szovi a kolto emberrol alkotott latomasanak meghatarozoit: a partikularis tenyekbol kiszurt es rendszerbe fogott ostenyek, metafizikussa rdgziilt oskepek, imagok es egyben erok, mozgatok, melyek letrehozzak azt az erdteret, amelyben a szemelyiseg megvalosulasi kfserlete folyik - szetfolyasanak kozepette. Kbzottiik a kolto talalhat logikai-sorrendi kiilonbseget (okkent talalva a nelkiilozesek, munka es halal „nagy tenyei”-t, okozatkent pedig az altaluk kivaltott felelem utjat; iteletalkotokent efole emeli az ertelem lampajat), de idobeli megkulbnboztetest mar nem alkalmaz („kbz6tt... utjan... emeld fel”), ezzel egymashoz koti, csak egymasban megvalosulonak latja ezt a szovevenyrendszert. Verse szerkezeti vaza igy lesz a vilag tiikorkepe, a Juhasz Gyula elott jatszott „tukbrszinjatek”: a sok titok, amibol a jelen kint es bent dsszeallt, szerkezetemben mukodik es figyeli magat. (A bolond kezei kozt)
