Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120

Eloszor vizsgaljuk meg, mit jelentett Szabo Lorinc szamara a „kint”, a kiilso vilag, a „nelkiildzesek, munka” vilaga. Hagyomanyosabb, a huszas evekbol orbkdlt, a kapitalizmus klasszikus korszakabol datalodo terminologiajaval igy fogalmaz A bolond kezei kdzt cimu vers elso valtozataban:

Megrohan a

gond, perceimen

osztozni, s a munka s a penz

szazkezu gyotrelem

Altalanositobban, mar a szemelyiseg-veszelyeztetettseg megerzesenek szintjen, modern tartalmu dialogikus latomasszovegge emelve athangszerelve:

Mert ramtapostal, vak erd,

hatalom, butasag,

tomeg;

(Jegesoben)

Ami mindket idezetben azonos: a kiilvilag agresszivitasa, mely maga ala gyuri az egyes embert. Mely fokozodo erejii, a kiteljesedes fele torekvd: megrohan, ratapos az egyenre. Konkret fenyegetettseg ez, mely felboritassal fenyegeti a kilzdo es a szemlelo egyensulyozasara epitett latomasrendet. A kiilso erok mar a belso eletbe, barlangletiinkbe is beleszolnak. Nemcsak a hagyomanyos kenyszerek ezek, de gyoztes parancsok, me-