Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120

Sajat tobbeves vergodesenek es e vergodes ertelmet megvilagosito „terapiajanak” hatasara vegiil is kibontakozik Szabo Lorinc elott egy olyan tudatbeli alkotoi forma, amelynek segitsegevel a koltoi halalbol valthatta ki onmagat, a semmibdl egy uj vilagot teremthetett. Ahogy ezt - talan a Juhasz Gyulaval tett temetolatogatasra emlekezve - eppen a Toth Arpad emlekenek ajanlott Arnyek cimu verseben ujjongva meg is irja, 1930 aprilisaban:

Egy hosszu-hosszu eve mar,

valami titkos akarat

kivette faradt husomat

forges kezeidbol, Halal.

X- X- XEddig a te meg a vilag szemben allt, hagyomanyosan, a versben egymassal. Ezt a szembenallast figyelte meg a Juhasz Gyulaval (az emberert) vivott kuzdelmeben. Ennek soran jott ra, hogy a vers eddigi tema szerinti kettosseget egybe is foghatna. A Talalkozasban dramatizalt vers torteneteben elhelyezheti ezt a kettosseget. Nagyszeru felfedezese: a dialogizalt szoveg belehelyezese a vers testebe. Ami ket ember vitajakent megj elent elotte, az a versben egyetlen szovegben egyesul: a letezes egymast keresztezd viszonylatakent.

Az ekkor megsziiletd Szabo Lorinc-versben a kulso es belso vilag mint az embert meghatarozo viszonyok egyiittese jelenik meg, a vers szovegbeli nezoje pedig epp azt kiseri figyelemmel, hogy a kiserleti aldozat, az aktor hogyan reagal e viszonyok rendszerere. Igy kulbnbozteti meg a szovevenyrendszert (mely „kbz6tt” egzisztal a letezes), az ember erre valaszolo reagalasat („utjan”) es a megfigyeldt („emeld magasra [...] lampadat”).