Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
abban all, hogy kerdeseket tesziink fel a termeszetrol olyan nyelven, amellyel rendelkeziink es megkisereljiik, hogy a kerdesekre valaszt kapjunk a rendelkezesiinkre allo eszkozokkel vegzett kiserletek utjan. Ily modon a kvantumelmelet, mint Bohr kifejezte, arra emlekeztet benniinket, hogy az elet harmoniajanak keresese kozben sohase felejtsiik el: az elet szinjatekaban nezok es ugyanakkor szereplok is vagyunk.” Behelyettesitve termeszetesen a tudomanyos munka helyere a poetika alkalmat. A masik pedig a kolto altal utobb „spiritualis”-kent jellemzett sejtelem, amely a teremtett vilagban elhelyezkedd letezes torz narraciojaban megis jelen levo idealis sugarzast is kepes atvenni, megteremtve a poezisben a Yeats altal „tragic joy”-kent emlegetett elegikussagot. Monografiaim soran ezt a kettosseget Szabo Lorinc palyakepeben meg egymasutanisagkent irtam le. Csakhogy azota fokozatosan megsejtettem a ket szemelyiseglatomasnak a parhuzamos jelenletet is. Megsem kellett ehhez atirnom a monografiak palyakepet. Ugyanis tanulmanyokban, eloadasokban, sot konyveim eseti elemzeseiben kutatasaim kezdeteitol felsejlett a parhuzamossag eselye: rejtekutkent ugyanis mar a „rettenetes” vilaglatasban benne ereztem a „spiritualitas” sejtelmet. Az emberi szemelyiseg bomlasat felmutato, az ido kezdete elottrol kihallgathato eleve elrendezettseget a valasztoakaratot alkalmazhato szabadsaggal dialogusba hozo 1932-es szerkesztesu Te meg a vilag kotet valojaban a spiritualis vagyakozast is magaban rejti. (A kotet reprezentativ versei, koztiik eppen a legismertebb, es olvasoi altal maig legvitatottabb Semmiert Egeszen nemcsak a kolto altal is mindvegig az onzo vedekezes apoteozisakent emlegetett vers, hanem a kapcsolatokat es viszonylatokat eppen elrendezni akaro vagyakozas rejtekutja is.) Megis Szabo Lorinc, vilagirodalmi ertekke valo kolteszetenek alakitasakor, ekkori ars poeticajanak formazasa soran a huszas evek vegen egy olyan dontes ele keriilt, amiben a materialisztikus dialogikus szemelyiseglatomas kidolgozasara mar eppen felkesziiltnek erezte magat, mig ennek a „materializmus”-nak „spiritualis” valtozatat meg bizonytalanul fogadta. Ezert dbntott ugy, es ezt verscimmel meg is erositette (Mtzterializmus, Pesti Naplo, 1928. majus 20., kotetben pedig a Te meg a vz/dgban, 1932- ben), hogy a dialogikus paradigmaban a szemelyiseglatomas materialista valtozatat
