Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Forgács Péter: Veled marad, elkísér (próza)
FORGACS PETER VELED MARAD, ELKISER Rozsdaszinu az dsz, a kopaszodd fak toveben nyirkos az avar. A letunt nyarak kepei ilyenkor elesebbek, mint maskor. Az arany atsiit a rozsdan. Valahanyszor leiil a monitor ele, hogy irjon, mindig ugyanaz a sok ewel azelotti emlekkep otlik fel benne, egy korfui nyaralas paranyi epizodja, amely azota is elkiserte, vele maradt kitorolhetetlenul, pedig csupan egy semmiseg volt az egesz, egy meglesett, intim pillanat. Annak az evnek a majusaban halt meg az apja, szivroham vitte el teljesen varatlanul, az anyja akkor mar tobb mint husz eve nem elt. Egy szemvillanas alatt csapott le ra az arvalet rideg maganya, ahogy arrol egy naplobejegyzes is tanuskodik, „egyszer csak fenn talaltam magam a csaladi piramis csucsan, amit a szuleim, nagysziileim es a tavolabbi osok csontjaibol raktak”. Harminckilenc eves volt. Ugy erezte, ki kell zdkkennie a hetkdznapokbol, el kell menekulnie az emlekek elol, hogy fel tudja dolgozni a gyaszt. Egy teljes napig tartott, amig felesegevel es kisfiaval vegighajtottak az olasz csizma szaran, majd ejszaka Brindisiben komphajora szalltak es nyolc bran at szeltek a tengert, hogy reggel kikothessenek Kerkiraban. Kalandos ut volt, mar akkor tudta, hogy egyszer majd megirja. Korfu, a legzoldebb gorog sziget, Gerald Durrell es csaladjanak kedvenc nyaralohelye, jo valasztasnak bizonyult. Egy kisebb csaladi panzio elso emeleti szobajaban kaptak szallast. Az udvaron narancs- es fugefak sorakoztak, illatuk belengte az udvart. Az epiilet elott hatalmas palma allt, legyezoszeruen szettart oriasi leveleinek egyike benyult az erkelyre. Az udvarba szorult ejszakai sotetseget csak az erkelyen ego falilampa gyer fenye enyhitette. Szeretett itt iildogelni estenkent. Volt, hogy kettesben a felesegevel, de altalaban egy palack retsina tarsasagaban. Ezekre a pillanatokra vagyott leginkabb. Szamtalanszor elkepzelte mar a szituaciot, amikor egy otthonatol tavoli szigeten a tengermorajlas es az illatok mamoraban vegre egyediil marad a tortenettel, amit mar evek ota meg akart irni. Ugy gondolta, csak ilyen kiveteles korulmenyek kozott valhat valora az alma, hogy nem irobol irova valjon, es konnyeden folyjanak ki ujjai alol a szavak, amelyekbol majd egy soha nem hallott,
