Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Nagypál István: Himnusz (vers)

NAGYPAL ISTVAN

HIMNUSZ

Vannak napok, amelyek kiesnek, ha elindulsz, Elindulsz a lejtdn a parkon at, viragos kertekben Botorkalsz, latod, ott vannak ujra a kecskek, Csak az allkapcsuk mozog es a partra gondolsz,

Gyaszolj te ismeretlen, zokogj ugy, hogy beleremegsz, Es a kora reggeli csondben lehullanak a gyumolcsok

Az asztal sarkarol, mikent az eroszakos es rut csecsemok, Ahogy az evek, ujra es ujra, ahogy a boldog szanitecek,

Bokrok kozott a remulet csamcsog, razuhan a kolto, Papirszeletek roppenek fel a levelek alol,

Oriilj te ismeretlen, egyugyu vagy, maradj ilyen, Rangasd a pipacsok gyenge szarat, te fektelen gyermek,

Vannak napok, amikor teged hivnak, hamuban lepkedsz, Mikozben koveket hajitanak utanad a temetoben, Nezz hatra te ismeretlen, ne csak jarkalj, megtortel,

Mint a kiszaradt kenyer sarka. Miattad vannak ujabb napok,

Dogolj meg te ismeretlen, foldbeszallt testeden

Megfagyott bogyok koppannak, es ha mindez nem lett volna eleg, Ezek a napok sosem telnek el. Menj hat el ismeretlen, Es vidd magaddal a [***]* kecskeidet is.

1 olvashatatlan