Irodalmi Szemle, 2020
2020/3 - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik (próza, részlet, Mészáros Tünde fordítása)
kozik Uhrovec meg Rybany is, es ez eddig rendben is lenne. Odaadok, szofogaddk, de az elet neha meglepi oket ezzel-azzal, es ha nem ertik a meglepetest, akkor a maguk modjan magyarazzak, aztan meg jon a pletyka, a ragalom, az intrika. Ertesz engem, gyermekem?, kerdezte, en pedig az igazsagnak megfelelden valaszoltam, hogy nem ertem, de megjegyzem, es otthon elgondolkozom rajta. Nem ertettem, de nem azert, mert magyarul kerdezte. Azert nem ertettem, mert csak bamultam ot, mint a kis Szent Terez kepet, amit az Orol moziban kaptunk. Tizenketszer lattam a filmet; meg anyam sem birta ennyiszer megnezni ezt a csodas tortenetet az emberi josagrol. Elmondom rovidebben, kohintett a Monsignore. Barki kerdezne is, hogyan jutottal ehhez a munkahoz itt nalam, mondjad azt, hogy edesanyad kiilddtt be az iskolaba ajanlasert, es hogy a Mathefyova tanarno iranyitott ide. De eleg a beszedbol, lassunk munkahoz. Aztan dolgoztunk, az elejevel sokat kellett magyaraznia, aztan mar gordulekenyebben ment. A Monsignore megis annak drult a legjobban, hogy kideru.lt , tudok irogepen is irni. A Balak gyogyszeresz urnal tanultam meg, mondtam, mikor csodalkozva pillantott ram. Szerettem gepbe irni a gydgyndveny-herbariumahoz keszitett jegyzeteit, magyaraztam meglepo tudasomat. Vegiil aztan, talan haromoranyi folyamatos diktalas utan a Monsignore kurtan megkoszdnte a munkamat, es felszolitott, hogy jojjek a jovd szombaton ujra, ugyanebben az idoben. Es ha szeretnel egy kicsit magyarul olvasgatni, itt vannak a Nyitramegyei Szemle regi szamai, mutatott a bekdtott folyoiratokra es megsargult ujsagok kupacaira az eloszobai polcokon. Lapozgass csak benne batran, ha engem netan feltartoztatnanak valahol, vagy el kellene mennem hazulrol, bbkott aztan az uveges szekrenyben sorakozo vaskos, aranyozott gerincu kotetek fele. Ha szeretnel valamit hazulra kolcsonvenni, azt is lehet, csak ne felejtsd el visszahozni. Vidd magaddal az ajanlast is, nyujtotta a takaros betukkel telerott lapot, es en raismertem Mathefyova tanarno frasara. Nem volt nalam semmifele tok, meg zsebem se volt, lekapta hat az eloszobai polcrol a keze iigyebe keriilo legelso regi ujsagot, felbehajtotta, es becsusztatta az ajanlast a megsargult lapok koze. Tisztelettel megkdszontem, elkoszdntem es elmentem. Amint kiertem a kapun, sirva fakadtam. A Farskan nem jart egy lelek se, majdnem del volt mar, a templomtoronybol hallani lehetett azt a zsuh-zsuh hangot, ahogy a meglodulofelben levo harang sohajtasra birja a levegot, bar a Fold magva altal lefele huzott szive meg mozdulatlanul csung az egyre dagado orveny kozepen, mikozben az en szivem
