Irodalmi Szemle, 2020
2020/3 - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik (próza, részlet, Mészáros Tünde fordítása)
majd kiugrott a helyerol, annyi varatlansag tortent velem ezen a szombati delelotton, hogy mikor jott az elso kondulas, elsirtam magam, es a konnyeim egyenesen a bizonyitvanyra hullottak, amely igazolta, hogy minden szempontbol alkalmas vagyok ennek a munkanak a vegzesere, tekintve, hogy nem csupan birom az anyanyelvemet a sziikseges szinvonalon, hanem ortografiai kerdesekben is felkesziilt vagyok, valamint a ram bizott feladatokhoz mindig feleldssegteljesen allok hozza, azokat rendesen elvegzem, elkotelezett hive vagyok demokratikus orszagunk eszmeinek, valamint a nemzeti ontudatot illetoen is peldas leanya vagyok a csehszlovak nemzet szlovak aganak. A Szentatya, XV. Benedek intervenciojat kovetoen ertesiilhettiink Wilson elnok bekekozvetito missziojarol, olvastam anyamnak a hazahozott magyar ujsagbol. O azonban szokasa szerint csak hallgatott, de nem hallott engem. Igaz, nem szolt semmit, es nem is szolt ram, de lattam a konyhaablakon at a messzesegbe forditott arcan, hogy lelke es gondolatai meg tavolabbra kalandoztak a testetol, mint az en eszem szokott. Oktober vegere, november elejere teszik a haboru veget, folytattam mit sem zavartatva magam, mert elveztem a magyar nyelv hangzasat. Ezt a hirt ketkedve fogadjuk, folytatta a szerzo, bar senkinek sem lenne ellenere, ha megvalosulna. Soha nem toltotte meg el az emberi szivet ily mely es dszinte vagyakozas a beke irant. A meghatarozhatatlan iiresseg, amely egyszeriben felbukkant az elettinkben, olyan teherkent telepszik az emberek gondolataira, hogy kiszoritja onnan teljesen a remenyt. A felelem es retteges, a ver szaga es az iszonyodas a hullaktol, a pusztulas es oldokles - kereshetiink, es meg inkabb talalhatunk-e ebben a korben friss, lelekvidito, eletteli jokedvet? Az eletben maradas osztone oly elemi erdvel buzog fel, hogy felresopor minden
