Irodalmi Szemle, 2020
2020/3 - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik (próza, részlet, Mészáros Tünde fordítása)
tan kisse megis elkomorult. Csak az a baj, hogy at kell tenni miatta a penteki rendes osszejbvetelunket vasarnap keso delutanra, spekulalt tovabb hangosan. Ez meg nem is lenne olyan nagy baj, hiszen mindegy az asszonyoknak, hogy penteken vagy vasarnap epiil-e a lelkiik, de nem szivesen hagynam egyediil az uramat a Monsignoreval. A sakkot illetden teljes koztiik az egyetertes, halkitotta bizalmasra a hangjat, de hogyha veletleniil politikara terelddne a szo, az nem biztos, hogy jol vegzodne. Anyam helyeslon bologatott, de szolni nem szolt. Nekem ugy tunt, a patikusne asszony komolyabb tamogatast var tole az aggalyait illetoen. Majd en vigyazok a patikus urra meg a Monsignorera, ajanlkoztam hat. Elobb mindketten meghokkentek, majd joizuen nevetni kezdtek. Valahogy majd csak megoldjuk, mosolygott ram az a gyonyoru nd, mikor abbahagytak a nevetest, en meg nem birtam rola levenni a szemem, mert csak ugy sugarzott az ordmtdl meg a boldogsagtol. Anicka, te elmesz szombaton a plebaniara, bemutatkozni, mondta hirtelen elkomolyodva, melyen aszemembe nezve, magasra felhuzott szemdldokkel. Jezuskrisztusszuzmaria, jajdult fel anyam, es osszecsapta a kezet. De rendesen menjel, idoben, mikor a kilencet uti a templomtorony oraja, te bekopogsz, erted, folytatta a Balakova patikusne asszony. Mert reggel kilenc orara beszeltem meg, hogy fogad, zarta le a fovarosi utazasrol szolo hiradast, es most a valtozatossag kedveert anyamat nezte meron. Annak kifutott minden ver az arcabol, ahogy azt mondani szokas, bar en nem egeszen hiszem ezt el, mert igaz ugyan, hogy anyam elsapadt, es maskor pirospozsgas area hamuszurke lett, de annyit tudtam en is, hogy a ver nem megy csak ugy el, es hogy talan eleg lenne egy kicsit megszurni a megfelelo helyen, es kiderulne, hogy nekem van igazam, nem holmi nepi bolcsessegnek, es ebbol azt kovetkeztettem ki, hogy a nepi bolcsesseg meg annal is megbizhatatlanabb, mint egy olyan szemely csenevesz esze, aki annyira gyengeelmeju, hogy meg a hulyek intezetebe sem veszik fel.
