Irodalmi Szemle, 2020
2020/3 - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik (próza, részlet, Mészáros Tünde fordítása)
torkot, amelybol maga a pokol bufdg fel, tette hozza, majd tavozott, de se a konyha-, se az utcaajtdt nem csukta be maga utan. Ha nem veszett volna ossze az uraval, megsporolhattuk volna magunknak ezt a felette kinos latogatast. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Maria Balakova nalunk jart. Talan ettol zavarodott anyam annyira ossze, hogy mikor a patikusne asszony elment, megprobalt megdlelni. Nem volt mas valasztasom, meg kellett harapnom. Bar legszivesebben a patikusne asszonyt haraptam volna meg. Nem szerettem, ha kiabalt az uraval. Kiszaladtam hat az utcara, es mikor utolertem dt a Hlbokan, elkaptam a karjat, mindket kezemmel a szamhoz emeltem, es megharaptam dt is. Soha tobbe nem teszek ilyet. A kecskebor kesztyun keresztiil finom se volt, hatekony meg vegkepp nem. Anyam legalabb feljajdult es karomkodott, mikor megharaptam, de a patikusne asszonynak a szeme se rebbent. Csak fejbe csapott a szabad kezevel, egyetlen szo nelkiil. De en nem engedtem, es haraptam egeszen addig, mig ossze nem ert a fogsorom ket resze. Masnap reggel a Balakova patikusne asszony beiilt a Monsignoreval egyiitt Herodes automobiljaba, es oly elmelyiilt tarsalgasba meriiltek a hatso iilesen, hogy meg csak nem is integettek, mikor elrobogtak. Le a Farskan, aztan jobbra kanyarodtak a Sevcovskara, hogy a Zafortnan es a Stefanikovan at elhagyjak a varost, el Trencsen, majd Pozsony fele. Balakova asszony volt olyan kedves, hogy vallalta, megerdeklddi, ami nekiink kell, felelte anyam, mikor megkerdeztem, hogy ugy megijedt-e tolem a patikusne asszony, hogy elment mashova lakni. Elment, hogy keressen valakit, aki ki tudna hajtani beloled ezt a diihoskodest. Anyam vilageletemben nyiltan beszelt velem, sot mintha nemi brommel mondta volna,
