Irodalmi Szemle, 2020

2020/3 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében II. (Animalitás vs. Hatalom) (tanulmány)

„[n]em az egyen gyogyitasat tekintjiik elsodleges feladatunknak, hanem agenetikai prevencidt (...) A nemzet testenek gondozasat, ami a beteg vagy hibas oroklesi allomany kiszureset es megsemmisiteset jelenti, hiszen az egeszseges es fajilag tiszta oroklesi allomany javara dolgozunk” (III. 195.). Sajat magat kellene kivagnia a nemzettestbol, gondolja rola Thum barono, aki ugy velekedik fonoke csaladjarol, hogy „mindharom csemeteje idiota. I Azt meg barki latja, hogy a fiubol pederaszta lesz.” (III. 199.) Nadas narraciotechnikai megoldasai lehetove teszik, hogy barmilyen fajgyulolo diskurzus az elvakult ideologia pusztito erejevel es logikai csavarjaival kozvetleniil jelentkezhessen a regeny diskurzusaban, hogy a kulonbdzo meggyozodesu, de hasonlo individualis kenyszerekkel, elfojtasokkal es psziches zavarokkal kiizdo szereplok egyidejuleg ervenyesithessek a maguk meggyozd strategiait, melyekrol aztan az olvasonak kell kialakitania allaspontjat.

Mindenesetre Nadas gyomorforgatoan hiteles, mikor ezeknek a pszichopataknak a haloszobajaba veti elbeszeldi tekintetet. Nem kimeli meg olvasojat attol az imaginacidtol sem, amit von der Schuer amugy is lenezett hitvesi kozdsiilesei helyett maszturbacios fantaziakent mukodtet heti rendszeresseggel: „S igy majd minden szerdan, keso delutan vagy este, mikozben elnyilt ajakkal es felig lehunyt szemekkel a sikosan feher falra bamult, hogy felidezze a haborus garnizonokban szerzett emlekek gondosan es celszeruen megvalogatott es immar alaposan lestrapalt toredekeit, amelyekben nem annyira a kopulalo nok es ferfiak jatszottak a foszerepet, mint inkabb a vegtagok es a nemi szervek, s ezert ezek a kepek szinten tavol alltak attol, amit a felesegetol valosagosan kivant volna, hogy Luther neveben kilegyen a heti ketto, es se a felesegevel, se a munkatarsaival szemben ne legyen neurotikusan ingeriilt, gyorsan elintezte dnmaganak” (III. 190.). Dobbenetes dramaisaggal bir az a narratori ironia, melynek kdszbnhetoen ez a nemes fajvedd kannibal haborus fantaziakepeinek serkento kozbenjarasara, lutheri eldirasra es mentalhigienes szempontbol kiveri maganak.