Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Kovács Lajos: Hosszúra nőtt árnyékaink (próza)
KOVACS LAJOS HOSSZURA NOTT ARNYEKAINK Ot evig semmi es senki sem kotott a varoshoz. A kozeleben is alig jartam, csak Babits haza utan ereztem nosztalgiat. Ott mindig az egerlyukak palotajaban ereztem magam, ha a falak kozott tevelyegtem. Ilyen helyet kepzeltem magunknak, amikor meg normalis igeny volt lakasra gondolni. Azt gondoltam: ha gyerekem lesz, nojon fel ugy, hogy semmit sem jelent neki ez a gogos, elrontott, megszegyeniilt varos. Ismerje ugy, hogy ez a hegyek es a kovek nema volgye, a folyoban fuldoklo, folytathatatlan utcak tortenelme. En pedig meg megegett, elfeketedett negativokat sem irok flam, lanyom emlekezetebe. Az en gyengesegeim utcai, elpiruld illuzioim terei csak ram tartozzanak! A fiuk es a lanyok azonban sokkal kesobb sziiletnek meg. Kesesiikkel egytitt beke es megkonnyebbiiles koltozik a hazainkra, ostoba emeleteshazi lakasaink zugaiba. Ezek az egerlyukak semmire sem emlekeztetnek, legosibb vagyaink mar esziinkbe sem jutnak szukos falaik kozott. Nonek benne a gyerekeink, mi pedig tanulunk osszebb huzodzkodni. Ez a bekesseg vitt el ot ev utan a csonka hid labahoz. Trefas kedvemben voltam, palackot hajitottam a Dunaba, segitseg szabaditsatok ki lelkemet! Bal kezzel irtam, szandekos helyesirasi hibakkal, gondosan letorolgettem az ujjlenyomataimat a palackrol. A hullamveres atsodorta a tulodalra, ettol kicsit meghunyaszkod-1 Kovacs Lajos szlovakiai, kiirti felmenokkel rendelkezo iro, szerkeszto, helytortenesz, tanar. Az Irodalmi Szemlenek gyermekirodalmi tanulmanyokat irt. Egykori szerzonk tavaly lett volna hetveneves. Tervezett regenyenek itt kozolt reszletet irodalmi hagyatekabol Bombitz Attila irodalomtortenesz allitotta ossze.
