Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényében I. (tanulmány)
volt (az archaikus a torzsi tarsadalmakban, a mitikus az l'ras felfedezesevel es az istenek szuletesevel, a mentalis pedig a reneszansz perspektivikussagaval hozhato osszefuggesbe), hanem egyenek fejlodesi folyamataiban is felfedezni veli ezeket23 . Maxwell tehat ugy olvassa Gebsert, mint aki a pontos fogalmi keretek es nyelvhasznalat nelkiil a fraktalelmelet kesobbi elgondolasait kozvetiti, azaz ugy tekint az emberiseg kulturalis allapotara, mint amiben onhasonlo elemek ismetlodnek a legkisebbtol (azaz az egyen) a legnagyobb (azaz koronkent megfigyelhetd tarsadalmi-tortenelmi folyamatok) ertekekben megadott skalan. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az emberi kozosseg torteneteben ismetlodnek onhasonlo tudatformak, hanem az egyen szemelyes strukturajaban is kulonbozo intenzitassal hatnak az emlitett tudatallapotok. Ugy velem, Nadas vilag- es emberszemlelete is egy ehhez hasonlo fraktalis strukturaban erdekelt. Mind az 1991-es esszejebol, mind a2005-ds regenyebol az derul ki, hogy Nadas egyfajta szinkronicitasban latja ezeknek az antropoldgiai szinteknek a mukodeset: ugy alkotja meg a Gebser-fele tudatszinteken egzisztald alakjait, mint adott karakterre jellemzd, egyedi letallapotot, melyet egyfelol termeszetesen a szemelyes adottsagok, masfelol a szocializacios tenyezok hataroznak meg. Meglehet, valaki az emberi ontudat mitikus retegeben egzisztal es a 20. szazadban el, allitja a PT vilagszemlelete. Az integralt vilagnezet gebseri elgondolasara visszaterve pedig erdekes megfigyelnunk, hogy jollehet a fogalom resze a kulturfilozofiai elgondolasnak, hiszen Gebser pontosan leirja, hogy az integralt tudat az ido folyamatossaganak percepciojaban jelent valtozast a mentalis tudatstruktura mult-jelen-jovo kategorikus elkiildnitesehez kepest, Nadas sem az esszeben, sem a regenyben nem nyilvanit velemenyt ezzel kapcsolatban. Gebser az integralt vilagnezet bevezetesekor az idovel mint negyedik dimenzidval szamol, amikor az aperspektivikussagot hangsulyozza. Heinrich Leopold jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy „aperspektivikus alatt nem a perspektivikus ellentetet kell erteniink - az a perspektivatlan lenne -, hanem ezeknek az ellenteteknek a meghaladasat, csakugy, mint a logikus-logi-2 3 Lasd errol bovebben Kai Hellbusch, „Jean Gebser: Das Integrale Bewusstsein”, Integral Review 1 (2005): 22-34. Ugyanez a meglatasa az integral pszichologia megalapitojakent szamontartott Ken Wilbernek is.
