Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Szekrényes Miklós: Körforgó (próza)
valaki gyesre ment, megsem vehettek fel senkit helyette, mert statusz nem volt. Igy egy bolcsddei kertesz bereert meloztal a szocpolosoknak, husvetkor pedig eldadtad a csajoknak - mert raj tad kiviil csak a fdfonok volt meg himnemu - az En kis kertesz legeny vagyok kezdetu locsoldversiket, amin visitva rdhdgott mindenki, Elvira, a jogtanacsos azt mondta, jofej vagy, meg okos meg tehetseges meg minden, csak le kene szoknod errol az irgalmatlan nyirigyhazi tajszolasrol. Szoval ide tartottal, husvet elmult mar reg, a nyar kesziilt felperzselni a varost. Felballagtal a szeles lepcsosoron, vegigsetaltal a szuk folyoson, beleptel az irodakat elvalaszto eldterbe, ahol gyakran ordibaltak vagy fenyegetoztek felbosziilt iigyfelek. Mikozben iidvozoltetek egymast a tobbi iigyintezovel, te mar mentel is az osztalyvezetoi irodaba kavet fozni, s mikozben a fali csapbol folyt a viz a kavefdzobe, hallottad, hogy az osztalyvezetd emelt hangon beszel a telefonba. Nem. Szo sem lehet rola. Oda nem megy ki egyik emberem sem. Nem erti? Azert, mert egyszeruen nem engedem oda oket. Azzal lecsapta a telefont. Kivancsiskodd fejek jelentek meg rogton az ajtoban, a munkatarsaid. S mig a porcelancseszecskekben kavargattak kaveikat, elenken targyaltak a telefonhivas reszleteit. Beszelgetesukben gyakran elhangzott a Szarvas utca neve, aze az utcae, ahol a Partizanban ittatok elozo este. A kollektiva egyontetuen helyeselte az osztalyvezetd donteset, miszerint nem enged oda senkit. Az egy patkanyfeszek, mondta az egyik kolleganod, aki oda bemegy, meg olcson megussza, ha tetves vagy riihos lesz. Te ekkor arra gondoltal, hogy mar az elejen megmondtak neked, bizonyos helyeken ne ulj le, ne fogadj el semmit, meg egy kavet sem, de te ugy erezted, iigyfeleid bizalmat eleve nem nyerheted el, ha nem iilsz le veliik beszelgetni, es nem fogadod el a jo sziwel kinalt kavejukat. Volt is ebbol nehanyszor gondod, egyszer peldaul hetekig apro vbros es viszketo kiiitesek boritottak az egyik combodat, kellemetlen volt, de elmult. Kicsit forgattad meg a csesze aljan maradt cukorretegen az uccso korty kavet, mint aki topreng valamin, de akkor mar reg tudtad, hogy kimesz a Szarvas utcaba. En kimegyek a Szarvas utcaba, mondtad hatarozottan, mar-mar elszantan, mire hirtelen csend lett a szobaban, a kavargo cigifust is mintha megdermedt volna egy pillanatra, de nyilvan nem, majd jottek a tiltakozasok, a feltd-dvo megjegyzesek. Bolintottal, megkoszonted az aggodast, de, mondtad, az elhatarozasod vegleges, kered a cimet es
