Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Csobánka Zsuzsa Emese: Időre mérve (vers)
CSOBANKA ZSUZSA EMESE IDORE MERVE Olyasmit kerestem, ami elnemit. Hittem, letezik a szavaknak olyan sora, amit olvasva megallsz. Kerdeztem a szelet, az esot es a fenyeket, ha ok testet adnak a vagynak, hogy legyel, talan tudjak a titkodat. Le akartalak nyugozni, szamokbol olvasva ki minden percedet, mutatokkal kardozva, fordulj meg, nezz korbe vegre. Szamlapod mint tenyered hajolt a testem kore, felfogva a rancokat es a petyhiidtseget, de en azt sem tudom felerni esszel, hogy az dsz halantek immar orokkevaldsag. Nem mondom, hogy eltekozoltalak. Eltem, annak, amit ram szabtak, a felen tan tul vagyok. Tudod, milyen az, ha visszarettentenek a fenyek? Tudod, milyen, amikor a sajat sarkadban allsz? Tudod, mifele istentelen zaj, ha a nyakadban erzed lihegni az elmulast?
