Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Szávai Dorottya: Kertész tekintete az elégikus kertészről (vázlat)
zikonyv - szerint a kortars self-elegia a kovetkezokeppen hatarozhato meg: „a self-elegia olyan implicit elegia, a tradicionalis elegia »kistestvere«, mely az eredeti formaval szemben nem bir az elveszitett masikra vonatkozd gyasz magasrendu etikai alapjaival. A self-elegia melyen narcisztikus poetikai forma, ahol a lirai en egyszerre van a gyaszolo es a gyaszolt szemely szerepeben, s mely ekkent modositja az etikai viszony leglenyegibb elemet: dnmagunkat a masikkal valo viszonyban elkepzelni.”25 Kertesz tekintete sajatosan elegikus a Valaki mas vegen (ahol Az angol lobogo cimu konyveben elbeszelteket, az elso felesegevel valo megismerkedest idezi fel, ebben a valtozatban felesege halalanak perspektivajabol), a szoveg az alabbi elegikus gesztussal zarul: „Egy napon felismerem majd, hogy ez a halal egyuttal az en halalom kezdete is lesz. (...) Mintegy abortoneletiinket folytattuk mind aketten, s most mar ketten egyiitt, mert kizarolag a bortondket ismertiik, es kizarolag a bortonletben voltunk otthon. Ugy talaltunk egymasra, ahogyan a bortdnokben felismerik egymast az emberek: kapcsolatunk bortonszolidaritas volt, ez a kemeny probakat kiallni kesz es jovotlen egymasrautaltsag. (...) Egyszerre raeszmelek, hogy ez a vilag tobbe nem letezik, legfoljebb emlekeim vannak rola. Ezek az emlekek azonban mar csupan az en emlekeim, igazolasukat, megerdsitesuket, masodik dimenzidjukat immar hasztalan keresnem: talan nem is volt igaz, hogy eltem, talan nem is volt igaz semmi. Elment, es magaval vitte eletem nagyobbik darabjat, az idot, amelyben az alkotas elkezdodott es beteljesedett, s azt, amelyben boldogtalan hazassagban elve, oly nagyon szerettiik egymast. (. • •) Felismerem es szinte beleszediilok ebbe a bizonyossagba, hogy a mult egyetlen pillanat alatt tenylegesen atvaltozhat azza, aminek hivjak: multta, reges-regi dolgok, elmenyek, hangok es kepek elhagyatott tarava, amelyek mar teljesen elszakadtak eleven forrasaiktol, az elettol, amely egykor letrehozta es egy ideig epsegben orizgette oket. Lehullott rolam a tortenetem: hirtelen egyensulyzavar fog el, mint aki eltevedt, s a mult es a jovo kozott kifele csuszik az idobol. (...) E pillanatban azonban, mit sem tudva, mit sem ertve, mintegy az elet es a halal kiiszoben allok, testtel elore, a halal fele, a fejem meg visszafordul az elet iranyaba, a labam habozon lepesre emelve. Merre indul? Mindegy, mert aki lepni fog, az nem en leszek mar, hanem valaki mas.. ,”26 2 5 Eve C. Sorum, The Self-Elegy, 93. 2 6 Kertesz, Valaki mas, 138-139.
