Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Szávai Dorottya: Kertész tekintete az elégikus kertészről (vázlat)
Kertesz itt az elegikus kolto beszedpoziciojat veszi magara, sot az elegikuson beltil is az orpheuszi beszedpoziciot. Fontos e ponton utalnom arra, hogy az elegia mufajtortenetere vonatkozo kutatasok kiemelt jelentoseget tulajdonitanak az Orpheusz-narrativanak, hiszen az orfeuszi koltemenyeket, az orfikus kolteszetet Rilketol napjainkig az elegikus lirai beszed egyik par excellence formajakent tarthatjuk szamon: amennyiben Orpheusz a gyaszolo kolto modelljenek mesterpeldaja, maganak a koltoi nyelvnek mint olyannak a megtestesitoje. Az Orpheusz hangjan megszdlalo elegiakolto a kulturalis hos es kozossegi szdszdlo statuszaban all az olvaso elott - ez is egy vegiggondolasra erdemes tavlatnak latszik a Kertesz-szovegek olvasataban. Vegiil visszaternek irasom cimado temajahoz vagy metaforajahoz: Kertesz tekintetehez. Jean Starobinski irja nagyszabasu monografiajaban, hogy: „Montaigne szamara az ironak onmagat is szinhazi eldadasnak kell tekintenie. [...] A megfigyeleshez sziikseges szakadas kettosseget teremt - annak a majdani egysegnek a remenyeben, mely akkor valosulhat meg, amikor a nezo-en teljes mertekben azonosulni tud a latvany-ennel. A szakadas jovatehetetlen - ahogy az elegiaban, tehetjuk hozza: soha nem lesz egybeeses, nyugodt azonossag a megfigyelo es a megfigyelt en kozott.”27 Ennek fenyeben A nezo, sot a Kertesz-eletmu nagy resze par excellence montaigne-i szovegkent is olvashato, akarcsak az a metaforikus ertelmu nezoi perspektiva, mely atfogja a teljes eletmuvet: „Semmi osszefiiggest nem latok az eletem es az ugynevezett muvem kozott: talan nem is en irtam, ez mondjuk nem valoszinu. De nem hiszek elegge a... miben is? A letezesemben. Az esemenyek - tegnap a kudarc, ma a siker - fantomszeruek; az eletem fantomszeru; nem elem at elegge, mintegy a nezoje vagyok csak mindennek”28 - elegikus tekintetu nezoje, teszem hozza. Starobinski Montaigne-portrejanak utolso ecsetvonasai pedig olyanok, mintha eppen Kerteszre vonatkoznanak: „Olyan ez az egesz, mintha Montaigne-nel az azonossag esztetikai fogalma fokozatosan eloterbe keriilve atvenne a hagyomanyos tekintelyek (mint a keresztenyseg vagy a sztoicizmus) hanyatlasaval uresen maradt helyet: a vegso kerdest, a donto ismervet ezentul az jelenti, hogy a »portre« mennyire sikeresen adja vissza a modell vonasait, amit a tanu - s mindenekelott az iro mint legelso tanu - tekintete igazol.”29 2 7 Jean Starobinski, Montaigne es a hazugsag leleplezese, ford. Lorinszky Ildiko = Poppea fatyla, szerk. Szavai Dorottya, Kijarat Kiado, Budapest, 2006, 39., 316. 2 8 Kertesz, A nezo, 214. 2 9 Starobinski, i. m., 65-66.
