Irodalmi Szemle, 2020

2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Minden(ki) ugyanott (H. Nagy Péter, Macsovszky Péter, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán és Vida Gergely beszélget Hizsnyai Zoltán Minden ugyanott [2019] című verseskötetéről) / HIZSNYAI ZOLTÁN

menyemet osztom meg Veletek ezzel kapcsolatban. Az egyik a Probaut-antologiara vonatkozik, hogy - peldaul Hizsnyai Zoli verseiben is - milyen sok volt a vilagirodalmi nev, Guillevic, Vonnegut, Celan stb„ es ha megnezitek ezt az bsszegyujtott kotetet, akkor Jozsef Attila, Tolnai Otto, Wedres Sandor mellett ott van szinte a komplett francia sziirrealizmus - lasd A stigma kratere cimu kotet Kiegeszitesek a sziirrealizmus kivonatos szotarahoz ciklusat, ugyanezen kotet Hemicrama-hosszuverse pedig Mihail Bulgakov A Mester es Margarita cimu regenyevel folytat dinamikus jatekot. A masik olvasmanyelmenyem: valamelyik Irodia-fuzetben olvastam egy hozzaszolast, kritikat, nines nalam most ez a kiadvany, tehat csak homalyos emlekeimre tamaszkodom, amit Krausz Tivadar fbgalmazott meg Talamon Alfonz kapcsan, hogy Talamon novellai tulsagosan hasonlitanak a latin-amerikai (magikus realizmus?) szovegeire, hogy nala a to es a folyo To, Folyd, tehat hogy az irasai eloldodnak ettol a helytol, kozegtol. Nos, en ugy latom, Hizsnyai Zoli versei is eloldodnak a magyar irodalom kontextusatol, vilagirodalmi leptekre es dialogusra torekszik - amely strategia persze megint csak visszaertelmezheto a magyar irodalom kapcsolatrendszereben.

Merthogy igy visszanezve, valoban: Jozsef Attila, Wedres Sandor, Tolnai Otto. Jozsef Attila a plebejussag ertelmeben, Wedres Sandor a proteuszi, alakvalto irodalomfelfogas ertelmeben, amely alteregokat, kiilonfele szovegkombinacidkat gyart a maga szamara es Tolnai Otto mint leallithatatlan, verbo szoveggenerator.

I Vida Gergely: Jo, hogy emitted, Zoli, Weorest - velemenyem szerint is referenciapont. Ugyanakkor beugrott Bodor Belanak egy igen figyelemre melto meglatasa a proteuszisaggal kapcsolatban. Idezem: „Hizsnyai verseinek narratora (...) versrol versre mas imagot olt magara (...), a beszelok definialasa nem tortenik meg, illetve mindnyajan a koltemenyek »autogeneziseben« konstitualodnak, anelkiil, hogy radikalisan elvalnanak maganak az alkotonak az alakjatol. Nines szo proteuszi alkatrol inkabb csak a mulo idoben, a valtozo gondolkodasmodban, mentalitasban es az ingadozo hangulatokban kell keresniink a versek beszeloi kulbnbozdsegenek magyarazatat.” (Kiem. tolem.) Bevallom, ezt a szubjektumertelmezest rendkivul pontosnak erzem Hizsnyai kolteszetere nezvest.

I H. Nagy Peter: Zoli emlitette a vilagirodalmi tavlatot a Hizsnyai-kolteszettel kapcsolatban, es bar a kerdes a magyar irodalomra vonatkozott, megis fontos hangsulyozni ezt a nyitast. Megfigyelheto ugyanis rendre a Hizsnyai-versekben, hogy a lirai jelenetezestol az alluziokig a beszelo altal mondott osszefuggeseket (lehetne akar jelentesekrol is beszelni) nagyon sokszor valoban a vilagirodalombol ismert alakzatok stabilizaljak, es ezekre epiilnek a nyelvi hagyomannyal kap-