Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Minden(ki) ugyanott (H. Nagy Péter, Macsovszky Péter, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán és Vida Gergely beszélget Hizsnyai Zoltán Minden ugyanott [2019] című verseskötetéről) / HIZSNYAI ZOLTÁN
meg, amely mintegy ketsegbe vonja az elozo allitast, kijelentest. Ezek az egymasra retegezodo ellentetek, egymason elcsuszo paradoxialis jelentesviszonyok egy rendkiviil bonyolult, nagyon erdteljes poetikai nyelvet hoznak letre. Ma eppoly erdsen hat, mint megirasuk pillanataban, es eppen ennek a nyelvnek a mesteri alkalmazasa okan lett a Rondo (1987) olyan rendkiviil erdteljes elso kotet, amilyennel ritkan talalkozhatunk. Nehany pelda: „szaladj el velem I de nehogy egyet is lepj I mert soha nem talalsz meg I annyi fele szdkom” (Ertem le ne hajolf); „ha azt mondom hofeher I nem a ho fehersegere gondolok I hanem arra az oleld fehersegre / amely a ho nyakat szoritja” (Parancsolatok); a cimado vers pedig egeszeben viszi szinre ezt az eljarast, amelyben az uj es uj ellentetes-paradoxialis viszonyt megjelenito retorikai funkcio egyszerre vonja ketsegbe a megelozd allitast, es valik viszonyito pontjava egy kovetkezo paradoxialis kapcsolatnak. A kovetkezo jellegzetes szovegformald eljaras a bovites, tapasztas, amplificatio retorikai lehetosegeinek kiaknazasan alapul. Ennek soran egy-egy kijelenteshez uj es uj szempontok, nezopontok, kijelentesek tarsulnak, kiilonfele aspektusokkal egesziilnek ki, lancolatszeriien. A masodik kotettol, a Tolatastoi (1989) kezdodoen figyelhetiink fel erre az eljarasra, amely a kesobbi kotetek egyik leglatvanyosabb elemeve valik, es tulajdonkeppen ez a poetika termeli ki a Hizsnyai-szovegek verbo verbalitasat, bonyolult szo- es mondatlancait, jelzos szerkezeteit A stigma kratere (1994) cimu kotetben is: „Az emlekek csovait csapzott I hajammal szemembol egyiitt fujva ki, I furkeszon lepve, mint az oz, I ha farkas hasa szore surrog kozeli I horhos havas csapasan es hiuz I karma tartja a hajladozo gallyat - I szallasom fele vettem ujra utamat, / hoi a lang dalolva pasztazza a falat, I edes dadogassal porladnak a napok, I mint kisded markaban tejbe martott kalacs, / de a kemenyt a fagy ket kezzel markolja, I oklevel rugdossa az ajtot a hideg, I ralendiil a zsupra egy roppant kalapacs, / az eresz aljaban megdol a farakas, I s odabent morcosan bobiskol a meleg, / szidja a hajlekra agaskodo telet...” (Megteres a remenyhez) Eppen ennek a poetikanak a „hozzatapaszto” jellege valik annak biztositekava, hogy a legkiilonfelebb nyelvi retegek es regiszterek „hozzatapadasa” is megvalosuljon, akar szerepjatekok - Tsuszo Sandor, gomdriseg stb. - keretein beliil. A harmadik szovegformald eljaras kozponti fogalmai a cselekmenyesseg es a tortenetszeriiseg, es talan versnovellanak vagy novellaversnek nevezhetnenk az ide sorolhato
