Irodalmi Szemle, 2020

2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Hizsnyai Zoltán: A saját egész (vers) / HIZSNYAI ZOLTÁN

Tejen, anyatejen eltem, langyos, opalfeher tejhabot bofogtem fel erre a szomoru, csodaszep, lenyugozo, vigasztalan vilagra, es dnfeledten (mar ha lehetseges lett volna egyaltalan mirol megfeledkeznem, es persze hogy dehogy), de szajszegletemben azert mar kicsiny hamiskas mosollyal gogicseltem a kisagy racsai mogott. Gondolom most.

Meg most.

Ez persze csak affele projekcio.

Visszavetites. Korantsem valosagos egeszlatas. Igaz, ezt is most gondolom.

Meg.

Mas kerdes, hogy bizonyos szempontbol ezzel a fejlett, kisse mar tulerett erzekelesemmel is ott vagyok a mindenkori mostban.

Minden eghetd, tudatomra lobbanthato, minden korom mostjaban.