Irodalmi Szemle, 2020

2020/1 - ÁLNÉV II. - Ágoston Tamás: Füstölő ; Lépcső ; Palacsinta ; Olló ; Lyukasztó ; Pince (versek) / ÁLNÉV II.

LYUKASZTO

A hatar. Most lepem at.

Indulok oda, ahol nem var ram semmi jo.

Kavicsos ut. Lampasor. Uvegfak.

A kavicsok apro koponyak.

Ropog bennem a lelek, mint a tuzre dobott papir.

Mar latom a zsirafnyaku ferfit, akitol itt mindenki fel. Kezeben lyukaszto.

Forgatja a papirjaimat, hiimmog, rancolja tornyos homlokat.

Aztan csalodottan ram nez.

Neve? Felelek. Eletkora? Felelek.

Legfajdalmasabb emleke?

Elgondolkodom, majd felelek.

A szemet torolgeti, ugy nevet.

Nem tudsz te semmit, baratom.

Nem tudsz te semmit.