Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Ágoston Tamás: Füstölő ; Lépcső ; Palacsinta ; Olló ; Lyukasztó ; Pince (versek) / ÁLNÉV II.
PINCE Janos utalja a pokokat. Ha meglat egyet, maris azon mesterkedik, hogyan pusztitsa el a rohadekot. A pinceben szeret vadaszni. Lesetal, s akkor kezdodik a meszarlas. Ongyujtot hasznal altalaban. Vagy kalapacsot. Undorito, de neha a szajaba veszi es megragja oket. Ez megy hetek, nem is, honap ota mar, egy csipes miatt, amelyben a flunk... Hat igen, en is sokat sirtam a temetesen. Haromeves volt, hintazott a kertben, s akkor jott az a lodarazs. A darazsbol pok lett, nem is tudom, hogyan, valami tortent Janos fejeben, mikor lezartak a koporsot. Akkor olte meg az elsot: Petike arcan maszott. Sajnalom Janost, regen tisztelt minden eletet, emlekszem, mennyire megdriilt, mikor egy tekergo gilisztaban meglatta egyszer isten banatos arcat asas kozben. A pszichologus azt mondta, hogy trauma ert minket, probaljunk kikapcsolddni, meditalni, forgassuk estenkent a Bibliat. Szexelhetiink is. Hat ahhoz most nines kedviink. Massal vagyunk elfoglalva mindketten. Janos pokokat gyilkol, en meg hegyezem a cirokseprut. Nines rajtam mas, csak bugyi, megse fazom, pedig nines futes a hazban, a leheletem is latszik. Mindjart kesz vagyok. Akkor lerohanok en is, es csak szurkalom, szurkalom.
