Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Nagy Magdolna: A térfogat ; A világvége után ; Óceán (versek)
A VILAGVEGE UTAN Ahogy a fejem hajtom nyugodt ferfi lelkedbe. Nem keresem tovabb a zajos karnevalt. A mutatvanyos mar nem nekem emeli fel izmokba pumpalt karjat, a kigyo sem ram nez szomoru sarga tekintetevel, amiert jeggel hutottek testet. A lany is leteheti az iszonyt, mert hiaba a fizetseg, minden reggel undort hany. A ferj sem tekeredik asszonyaval az agyban es koveteli minden este a jussat. A nd meg hangokat is hallatott, igy tanulta az anyjatol, aki a nagyanyjatol, a szamolatlan liheges es alkoholtol es boros cubaktol puffadt test utan lagyan ringatozik a tavirozsas pasztororan. OCEAN Nem tudtam mitevo legyek. Jocskan kisebb lettem. Ha holnap jon egy szaj, semmi nem ved meg tole engem. A parton a moha elmozdul. A dagaly kiszorja a kavicsokat. Van ott minden, torott fesu, borotva, palack es muanyag kapszula. A palackban papir, meg ep, kerdes van ra irva. A tulpartrol nez, hogy megmondja.
